Ambrózy báró esetei fanfiction blog

A Rudnay gyilkosságok között elrejtőzött egy titok, ami nem biztos, hogy hasonló témával és stílussal kecsegtetett volna… de akár erről is szólhatott volna a felemlegetett levél. Az üzenet természetesen maradt egyszerűbb és olvashatóbb betűtípusban. Aki olvasta már a könyvsorozat második kötetét, minden valószínűséggel érteni fogják. (Lehet keresgetni a kifejezéseket, amiket a könyvből csempésztem bele.) Kedves István bátyám! Az utóbbi időben nem volt alkalmam tollat ragadni, de itt az idő, hogy meséljek, mert bizony, van miről. Tudom, régen írtam levelet, most is csak egy lélegzetvételnyi időm engedi meg ezt a testvéri kötelességet. Holnap utazok Triesztbe, még akkor is, ha ma este alaposan ellátták a bajom, saját figyelmetlenségem következtében. Talán úgy lesz a tiszta sor, ha megírom, mi vezetett el egészen odáig, hogy már a bőröm is vásárra vittem, hogy másokon segítsek. Természetesen élek és virulok, bagatell dolog pár ökölcsapás miatt megtántorodnom, főleg, ha jó nyomon járok. Tö

1900. március 9. Teljesen szokványos napnak nézek elébe. Csak remélni tudom, hogy jövő héten lesz dolgom. Hiszen, mindig történik valami. Éppen csak rendbe szedtem magam, mikor a friss újság az asztalomra került. Nem érek rá lustálkodni, tudva, hogy akár a nemsokára olvasott napilapban is találhatok valami érdekes ügyet, amit szemre kell vételeznem a helyszínen. Ha mára nem lesz semmi, akkor délután ellátogatok a kaszinóba. A szöveg kibogarászása után lesétáltam az étkezőbe, ahol már várt a reggeli, a kávé és édesanyám, még a korai időpont ellenére is. A kedves mama nem hánytorgatja fel, hogy nem társalgok vele, helyette a bőséges ételre koncentrálok, erőt gyűjtve a mai naphoz. Sosem lehet tudni, mit fog hozni még a mai nap, még akkor is, ha már most körvonalazódott, mi lesz a programom. A reggeli után mama félrevonult néhai apám dolgozószobájába, hogy a költségvetéseket újraszámolja, én magam többnyire feleslegesnek tartom ezt a tevékenységet, mivel alig költünk bármire is. Minden va