Ambrózy báró esetei fanfiction blog

Drága Koveli! A könyvfesztivál után igazán úgy véltem, hogy névnapod alkalmából hozok egy kis meglepetést. :) - Ahogy pár elképzelés alapján felvezetted nekem. Tudom, egykor élő szereplőket nem bolygathatunk holmi kalandokba, de mivel hasonló kívánság fogalmazódott meg, így próbáltam ehhez mértem megírni a szösszenetet. A báró úr gondterhelten nézte át az íróasztalára halmozott papírokat, amiket próbált selejtezni és különböző prioritásokkal csoportosítani. Mivel komornám kizavart először a hálószobából, később a szalonból is, máshol nem volt dolgom, így adva az alkalmon, besegítettem tüchtig nyomozómnak. Egyedül arra eszméltem fel, hogy a szalonban a cselédem tájékoztatta vendégünket, aki csak is barát lehet, ha Boskó, az inasunk mindenféle bejelentés nélkül beengedte. Eközben Mári még a hálószobában szöszmötölt, tartva, hogy várt váratlansággal Agáta mama újabb inspekcióba veszi a lakást. Richárd mellém lépve várta, hogy belekaroljak, és együtt járuljunk vendégünk elé. A megszeppent

Újabb három részlettel jövök, ahol ünneplések garmada jön szóba. A második és a harmadik részlet a molyos figyelőknek ismerős lehet, mivel azokat először az Ambrózy zónában osztottam meg. 1901. május 8. Pest, Ambrózy lakás, Fischer-Sonnenberg bérpalota Az indulat érthetetlen volt számomra, amivel betoppant a dolgozószobámba kora délután, alig pár órával később, a közös ebéd elfogyasztása után. A szoknya suhogva közelített felém, miközben a kis kezek ökölbe szorítva jelezték, hogy semmi örömteli társalgásra ne számítsak. – Megint igaza volt! – szólalt meg kicsi feleségem mélyen fürkésző tekintetét rám szegezve. Akaratlanul is elmosolyodtam, de hogy a jelenléte, az engem leső pillantása, vagy az önérzetemet simogató szavak loptak örömöt a szívembe, nem tudtam pontosan meghatározni. Időt sem hagyva nekem effajta merengésre, egyből rám förmedt: – Hagyja abba a mosolygást, különben nem állok jót magamért! – Ez esetben foglaljon helyet Mili. – álltam fel az asztaltól, mutatva neki felajánlot