Ambrózy báró esetei fanfiction blog

A kicsi csikó kíváncsian lépdelt a palánkhoz, ahol már a birtok gazdája büszkén mutatta körbe az egybegyűlt társaságnak. Felcsillant a szeme a fejlődésben levő ló láttára. Egyből az édesapjához szaladt, könyörögve, hogy lovagolhasson rajta. Az édesapja türelmesen magyarázta, hogy a csikó még nem ülhető meg, de ez nem keserítette el, gondolkodás nélkül rámutatott a nagyobbik lóra, ami szabadon volt az ügetőn. – Nem hiszem, hogy Blaskovich bátyád megengedné, hogy az ő kincsét bárki meglovagolhatja – jegyezte meg a férfi. – Kincsemet? – lepődött meg a hallottakon a ló gazdája. – Ha Kincsem úgy akarja, egy kört tehetünk vele – szólalt meg az egyedülő nő a társaságból, aki kinyújtotta a kezét felé. A ló elfogadónak bizonyult, ő pedig elégedetten ülte meg a híres kancát. – Derék huszár lesz ebből a gyerekből… – hallotta meg az összegyűlt társaságból, de lekötötte a magas lovon való lovaglás. Ettől függetlenül tovább hallgatózott. – Ha nem is katonai pályára lép, akkor is sokra fogja vinni. –

A logika híve vagyok. Talán csak ez a gondolkodásmód ment meg attól, hogy a saját fiam szeme láttára omoljak össze, miközben napokig nem hallok hírt felőle. Eleinte félelemmel töltött el, később pedig beletörődtem a legkisebb fiam szeszélyeibe. Mikor kimenekült, mondhatni a halál torkából, évek múltán is emlékszek a tekintetére, az elszántságra, hogy ő már pedig fel fog épülni. Apja akarata és az én konokságom tükre lett abban a pillanatban, hogy egy kart elvesztve újra átlépte a villa küszöbét. Nem sok idő telt el, mikor Zsarnay Győző is látogatást tett nálunk, ezzel is célozva valamire, aminek a hatásait még akkor nem értettem meg. Hónapok teltek el, napokra elmaradozott, de megígérte már az elején, mikor közölte velem szándékait, hogy a bűnök nyomába ered, mikor hazatér, mindig számot ad legújabb sikereiről vagy kudarcairól. – Olyan, mint egy settenkedő kandúr, napokig nem látjuk, de aztán a kilenc életével valahogyan mégis hazatalál. – jegyezte meg egyszer Gáspár, de a mellette ács