Ambrózy báró esetei fanfiction blog

Buda, Ambrózy-villa, 1900. december 24. Megszokott ünnepi teríték fogadott vacsoraidőben az étkezőben, Terka néni most is mindent megtett, hogy jól lakassa a ház népét. Finoman rákérdeztem, hogy mi lesz a mai fogás. A válaszára felvontam a szemöldököm és szinte gyermeki hangon szólaltam meg. – Nem töltött káposzta lesz? – hitetlenkedtem. Terka néni csóválta a fejét, közölte, hogy azt csak az újévre tervezték édesanyámmal. Még így sem lehetett panaszra okom, mivel ezután be lett hozva egy nagyobb tálcán, szeletekre vágva a Wellington bélszín. Már csak a puha hús, a ropogós tészta, és a gombás krém különleges egyvelege meggyőzött, hogy ma estére kitűnő választás. A vacsora édesanyámmal csendesen telt, mígnem befejezéskor rám emelte tekintetét. – Fiam, nézett valami ajándékot Milinek? – Kellett volna? – mondtam ki hangosan az első gondolatom, mire válaszul egy szigorú nézést kaptam, mint amikor a csintalan kölyköket meg akarja regulázni az anyjuk. Egyértelműen rosszul feleltem. Okkal vete

Marosvásárhely, 1901. június 12. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor le kell ülni és elgondolkodni az élet miértjein. A mai napom sem indult máshogyan az előző napokhoz viszonyítva. Három teljes hónap telt el drága húgom, Mili házassága óta, ami önmagában több kérdést vetett fel bennem, mint az, hogy döntsek a saját életem felett. Három teljes hónapon át ültem tétlenül azóta, hogy hazatértünk papuskával Marosvásárhelyre, ma pedig olyan szépen süt a nap, meleg is van, és a nyitott ablaknál ácsorogva reggel úgy döntöttem, hogy nem tudok a szobámban meglenni. Nem mertem kijárni az utcára, tudva, hogy mindenféle pletykának ki lettem téve, de ha tudnák… Nem, semmit nem értenének meg. Sem a helyzetem, sem a döntésem. Mivel a húgom érdekes módon nem küldött az elmúlt hónapokban levelet, papuska meg viccelődött, hogy Milike nagy valószínűséggel más irományok megírására forgatja a kezében a tollat. Ha ez így van, akkor én csak a szememet forgatom húgom néha már túlzott érzelmi túlfűtött

Buda, Ambrózy villa, 1901. augusztus  – Az a sunyi alak a Tabánban bujkál… – morogtam bosszúsan, követve a laborszobában levő szőnyeg futómintáját a lábaimmal, belemélyülve egy piti lopási esetbe. A tettes két napja meglépett, miután egy pesti üzletből lopott, miközben hallottam hírét, hogy a közelben mászkál. Nem szokásom lopási esetekkel foglalkozni, most viszont valamiért Rudnay megkért, hogy járjak utána az ügynek. – Ezek szerint bármikor belefuthatunk. – hallottam meg a széken ücsörgő Mili biztatását, miközben a szemlébe pillantva rájöttem, hogy kettőnk közül melyikünk a lelkesebb. Már tegnap megfordult a fejemben, talán nem is én lettem megbízva a feladattal. – Nem hiszem, hogy önként a környékre merészkedne, hiszen nem villákat rabol ki. – jegyeztem meg, annyi időre megtorpanva, míg az asztalról el nem vettem egy szál szigaretlit, és meggyújtottam. – Mégis, mekkora esély van rá, hogy valaki egy női divatszalont fosszon ki? – érdeklődött Mili kíváncsi tekintettel az arcán. – Azt

Buda, 1900. szeptember 24. – Felőlem aztán jöhet maga, a Monarchia császára Pestre, akkor sem érdekel ez a hajcihő! – dohogtam fel-alá sétálva a laborban, miután megkaptam a cikornyás meghívókat a mai napon megérkezett perzsa sah tiszteletére rendezett eseményekre. Viszont, mielőtt az egyik erre kinevezett fiókba elrejtettem volna a borítékokat, Mili a semmiből elém teremve érdeklődött a küldemények tartalmáról. Gondolkodás nélkül válaszoltam őszintén, mikre vagyok hivatalos, láttam az arcán a sápadtságot, miközben a szemei érdeklődőn csillogtak. Tudtam, hogy Hangay kisasszonyt minden esemény hirtelen gyermekké varázsolja, mint aki várja az egész napos jó tettei után a cukorkáját. Nem mondhatom, hogy Mili rossz fát tett volna a tűzre, vagy csintalankodott volna, mégis hidegvérrel közöltem vele, hogy nem nézzük meg egyik programot sem. Visszagondolva, naiv voltam, talán hazudnom kellett volna a meghívók tartalmáról, mert a vacsora során váratlan támadással álltam szemben. Bizony, Mili n

Pest, 1901. március 5-6. A harmadik nap Milivel gyorsabban eljött, mint a tavasz. Feszélyezve és titkolózva lépdeltünk még a saját lakásunkban is, mert jelenleg senki nem tudta rajtunk kívül, mi is a tényleges helyzet. Bosszantott a tudat, hogy nem találom a keresett illetőt, pedig már Tarján Vilmost is erősen belekevertem, hogy forgassa fel nekem a várost, azért az emberért, akitől választ kaphatunk. Az előző két nap káosza mellett nemhogy aludni, pihenni sem volt lehetőségem, miközben nem kerülte el a figyelmem Mili aggódó tekintete, ahányszor csak kiléptem éjszaka a hálószobából, magára hagyva hitvesem. Magát a tényt, hogy Mili a feleségem, nem tudom hova tenni, mert képtelen vagyok elfogadni a helyzetet. Már az első, közösen töltött este elmondtam a véleményem, tudom, hogy Wâr mit várhat, de nem szerzem meg neki azt az örömöt, hogy tönkretegyem Mili életét és elképzeléseit. Már így is eléggé belerángattam ebbe a kényszerbe, de el kell ismernem, jól állja a kihívásokat. Úgy véltem,

Ambrózy villa, 1900, május 8-9. Mili Hosszú utazás után végre visszatértem Budára, mivel két napja látogattuk meg Papuskát. Elfogott az aggodalom, hogy magára kellett hagynom, de tisztában van vele, amíg nem tudom meg Emma miért jutott el oda, ahova, addig nem fogok hazatérni. Nem árultam el neki, hogy aznap este közelebb voltam hozzá, mint az elképzelhette. Mivel nem esett szó arról, hogy még aznap este visszautazunk a székesfővárosba, az estét a Transilvania hotelben töltöttük. Másnap reggel indultunk neki a hosszú vonatútnak, ami számomra nagyobb kihívást jelentett, mint Richárdnak, aki majdhogynem képes volt az egész utat szó nélkül mellettem tölteni. Késő délután, a villába belépve Terka néni kitörő örömmel fogadott, Agáta mama is nyugodt tartással köszöntött otthonában. Vacsora után engem pihenésre elbocsátott a szobámba, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Richárd követte édesanyját a szalonba. Annyira mégsem voltam fáradt, hogy elaludjak, mert olvasás közben hallottam meg, hogy