Ambrózy báró esetei fanfiction blog

Ambrózy villa, 1900, május 8-9. Mili Hosszú utazás után végre visszatértem Budára, mivel két napja látogattuk meg Papuskát. Elfogott az aggodalom, hogy magára kellett hagynom, de tisztában van vele, amíg nem tudom meg Emma miért jutott el oda, ahova, addig nem fogok hazatérni. Nem árultam el neki, hogy aznap este közelebb voltam hozzá, mint az elképzelhette. Mivel nem esett szó arról, hogy még aznap este visszautazunk a székesfővárosba, az estét a Transilvania hotelben töltöttük. Másnap reggel indultunk neki a hosszú vonatútnak, ami számomra nagyobb kihívást jelentett, mint Richárdnak, aki majdhogynem képes volt az egész utat szó nélkül mellettem tölteni. Késő délután, a villába belépve Terka néni kitörő örömmel fogadott, Agáta mama is nyugodt tartással köszöntött otthonában. Vacsora után engem pihenésre elbocsátott a szobámba, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Richárd követte édesanyját a szalonba. Annyira mégsem voltam fáradt, hogy elaludjak, mert olvasás közben hallottam meg, hogy

Ambrózy villa, 1900. október 17. Nem volt elég látnom a félelmet a szemében, még be is sértődött, nem értve meg, hogy nem akarok több botrányt. A szemem előtt viharzott fel az emeletre, beletörődve a döntésembe. Eközben rám adták a kabátom, hogy elinduljak kitűzött célom felé, de mielőtt elhagytam volna a villát, felém nyújtotta a család hű embere az egyik pisztolyom. – Köszönöm, Gáspár bácsi, de a botom nekem épp elég. Inkább tartsa magánál, mert ennek a háznak az igazi kincse odafönn duzzog, őt kell védeni. – hárítottam el a segítséget nagyapám néhai huszárjától. Határozottan el is indultam, tudva, ha most nem lépek le, olyan következményekkel fogok szembekerülni, amiket a jelenlegi tettemmel megelőzhetek. A Széchenyi út néptelensége, az őszi hideg este fojtogat. Megértem Mili félelmét, főleg, miután betörtek a villába. Félnem kellene? Hiszen, tegnap sem voltam itthon, senkinek sem esett baja, így ma este sem történhet semmi… A mama megbízik benne, így nekem is illendő tisztelni Mili

Buda, 1900. október 12. – Mili, magának teljesen elment az esze, ha azt hiszi, hogy magamat féltem! – kiabáltam teljesen kikelve magamból. – Nem? Hát akkor kit? – hallottam meg Mili kérdését, aminek megválaszolása olyan eredményt szült volna, amire magam sem voltam felkészülve. Láttam a szemein, nem vette észre. Vagy nem akarta észrevenni. Mindig csak magára gondol, azt hiszi, hogy nem foglalkozok vele, nem érdekel engem, mi lesz vele és erre megvádolt, hogy félek. Igen félek! Félek, hogy hiába vagyok a sarkában, ha bajba kerül, nem vagyok képes megmenteni. Tudhatja, mi folyik körülötte. Amióta csak nálam lakik, folytonos pletykák terjengnek a háta mögött és ez bosszant engem. Remélem, még nem tudja, hogy az a pökhendi Detrich mit gondol róla. Már a tény, hogy Detrich gondolata mennyire mocskos Milire nézve, megérdemelné, hogy végre jól orrba verjem. Bár lehet, ha Mili szemébe vágná, olyan csípős megjegyzést kapna vissza ettől a heves leánykától, ami minden sérelmemet kifizetődővé tenn

Ambrózy villa, 1900. október 12. délután A laborban levő nagy asztalnál ültem, jelenleg nem egyedül tartózkodtam a helyiségben. A délelőtti vita mindazt bizonyította számomra, hogy a női konokság egyetlen ellenszere, ha igazat adok Milinek. Ügyesen leplezte, hogy kicsit csalódott a kialakult eredményben. Miért törődtem bele? Elég volt csak belépnem a másik szobába, ahova nő nem tette be a lábát az elmúlt évtizedben, egy pillantást vetve a képre, eszembe jutott az ígéretem. Segítek. Ha pedig segítek, ő is fog nekem idővel. Igaz, azt ígértem, holnaptól jöhet velem a nyomozásokra, valójában eddig sem lehetett eltántorítani. Visszavonult a szobájába, én is igyekeztem lefoglalni magamat, de rájöttem, hogy ma már nem akarok gyilkosságokkal foglalkozni. Valami mást akarok. Fel sem fogtam, mit teszek, Mili szobájának ajtaja előtt toporogtam, töprengve. Viszont mielőtt bekopogtam volna, a tekintetembe fúrja magát egy kíváncsi, mogyoróbarna szempár. Zavarodottan köszörültem meg a torkom, hogy a