Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részlet #18 (egy névnapi ajándék, szer'usz világ alternatív folytatás)

Drága Koveli!
A könyvfesztivál után igazán úgy véltem, hogy névnapod alkalmából hozok egy kis meglepetést. :)
- Ahogy pár elképzelés alapján felvezetted nekem.

Tudom, egykor élő szereplőket nem bolygathatunk holmi kalandokba, de mivel hasonló kívánság fogalmazódott meg, így próbáltam ehhez mértem megírni a szösszenetet.

A báró úr gondterhelten nézte át az íróasztalára halmozott papírokat, amiket próbált selejtezni és különböző prioritásokkal csoportosítani. Mivel komornám kizavart először a hálószobából, később a szalonból is, máshol nem volt dolgom, így adva az alkalmon, besegítettem tüchtig nyomozómnak.
Egyedül arra eszméltem fel, hogy a szalonban a cselédem tájékoztatta vendégünket, aki csak is barát lehet, ha Boskó, az inasunk mindenféle bejelentés nélkül beengedte. Eközben Mári még a hálószobában szöszmötölt, tartva, hogy várt váratlansággal Agáta mama újabb inspekcióba veszi a lakást. Richárd mellém lépve várta, hogy belekaroljak, és együtt járuljunk vendégünk elé. A megszeppent Tarján Vilin látszódott, hogy nem tudja frissen felvett cselédünkről, hogyan csöppent a háztartásunkba.
– Látom, már megismerkedett a cselédünkkel, Böskével. – üdvözöltem Vilit.
– Csak látomásból Milike, eleddig hol rejtegették ezt a pedáns kisasszonyt? - érdeklődött, igyekezvén szeme előtt tartania a monokliját.
– A fogdából mentettem ki Bali úr keze alól, azután, mivel nem tudott hova menni, a grófnő pedig ragaszkodott hozzá, hogy legyen cselédünk, Richárddal közösen megegyeztünk, hogy befogadjuk. - tártam fel a helyzetet.
– Nem hiszem, hogy ez az angyal megjárta volna a sitit. - hökkent meg Vilmos.
– Az Imolkáról meg is tetszett feledkezni? – juttattam firkászunk eszébe, kinek a segítségével jutott be Richárdhoz, mikor nem akartak senkit beengedni a férjemhez.
– Megígértem önnek, hogy nem sodrom bajba. – szabadkozott Vili belevörösödve. – Azt viszont nem ígérhetem, hogy elhanyagolnám a barátságunkat és ezután keveset járok ebbe a lakásba.
– Csak lehetőleg mi is itthon tartózkodjunk. – szólalt meg a csendesen ácsorgó Richárd.
– Szerintem szólok az inasunknak, hogy csak azon esetben engedje be Vili barátunk, ha mi velünk szeretne kvaterkázni. – javasoltam Richárdnak.

Tarján Vilmos távozása után Mári is feltűnt, aki megszokott izgatottsággal és lelkesedéssel várta minden kívánságunk.
– Ugye Milike naccsága tud a Böske leveléről? – kotnyeleskedett a szalonban a fotel mellett, amin ücsörögve teázgattam.
– Milyen levélről beszélsz Mári?
– Hát, amit a kedves szerkesztő úrnak adott át, mikor távozott a látogatáskor. – felelte kertelés nélkül Mári. Akaratlanul is összenéztünk Richárddal ennek a hírnek a hallatán.
– Úgy tűnik, lehetséges, hogy a szerkesztő úr hamarabb tesz nálunk vizitet, mint számítottuk.



Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című kötete


Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részletek (Nász és téboly, Szer'usz világ, A Barnum-rejtély nem konkrét folytatás!)

Csakis kedvtelésből, remélhetőleg olyan jeleneteket felsorakoztatva, amik nem lesznek semmire befolyással. Hozzám hasonló Ambrózy rajongóknak, nektek.  Főleg azoknak, akik szerették Mili és Richárd párosítását. A történetrészletek csakis kitalált jelentek, pontosabban a Nász és téboly folytatását képeznék. (Azért feltételes, mert már tervben van valamilyen folytatás, ezzel szerintem egy rajongónak sem írok újat.) Természetesen, az elveimhez mérten írtam, így semmi, fiatal hölgyek megzabolázására okot adó jelenet nem lesz olvasható benne. (Ezt is kifejtettem egy régebbi blogposztomban.) Aki nem olvasta még végig a sorozatot… Az jelenetek nagy része kötődik az utolsó kötethez, többségét még akkor írtam meg, mikor még nem tudtunk semmit a váratlan fordulatról . Szóval, ne vedd véresen komolyan, dőlj hátra és élvezd azt az idilli századfordulós részleteket, amik eddig legfeljebb csak a képzeletekben jelenhettek meg. 1901. nyár, Pest Felébredtem. A város már rég feléledt, miközben a fej...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10. (Folytatása a Barnum-rejtélynek)
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #30 (A Barnum-rejtély, Richárd és Mili vitája)

1901. április 3. A csörtetés, aminek hangja közeledett a szobámhoz, kiváltképp veszélyre figyelmeztetett. Nem is tévedtem, miután Mili bevágta maga mögött az ajtót. A vöröslő arc és a dühödt pillantás egyből kíváncsivá tett. – Hallja, maga önfejű nadrágos főúr, mikor méltóztatott volna tárgyalni a helyzetünkről? – kérdezte fennhangon Mili, csípőre téve mindkét kezét. – Ezek szerint édesanyám bejelentette a döntési szándékát – tippeltem meg a harag kiváltó okát. – Igen, de még egyszer kérdem, engem miért nem avattak bele? – förmedt továbbra is rám, a mondat végét a szokásához illő toppantással zárva. Ez akaratlanul is mosolya fakasztott, mivel ez a cselekedete mindig arra a vakmerő, vidéki kis leányzóra emlékeztetett, aki elhatározta, hogy bármi történik, megtalálja a nővérét. Viszont az ajtónál ácsorgó nő, aki immáron a feleségem, nem díjazta volna a szórakozottságom, így komoly arccal folytattam a társalgásunk. – Nem értem, mi a gond, hiszen többször is említetted, hogy jobban szerets...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #26 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás)

A házaspár frissen kialudva ült asztalhoz reggelizni a lakásuk étkezőjében. Csendesen fogyasztották a pirítós kenyeret, a szalonnát és kolbászt, végül a férfi ölébe véve a friss napilapot készült fel a napra. A kávéjába néha belekortyolva lesett fel a vele szemben ülő nőre. – Talán nem ízlik a reggeli? – érdeklődött fürkésző tekintettel Richárd. Az újságtól is jól látta, hogy a nő elé tett tányérból valószínű evett, így azonnal sejteni kezdte, hogy nem étvágytalanság lesz az ábrándozó tekintet oka. – Olyan szokatlan, hiszen pár hete még… – felelte halkan Mili. – Azt hittük, hogy a sitiben fog raboskodni, míg a naccságos úr pediglen nem nyitja reánk többet azt a röngenyes szemét – locsogott Mári a falhoz lapulva. – Márika! – szólalt meg egyszerre a házaspár, a szalonban toporgó komornára. – Talán nem tetszettek tudni, hogy a reggelinél én is benn vagyok? – kérdezte meg sem szeppenve a kicsi komorna. – Igaz, nem szoktam hozzá a szolgák társaságához – felelte őszintén Richárd. Mili mindez...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #23 (Leányrablás Budapesten fiktív folytatás)

Buda, 1900. május A sötét ruhába öltözött alak, akinek tekintete mindig fürkésző volt, abban a pillanatban az ablakon kívüli tájat szemlélte. Utastársa nem merte megzavarni az elmerengésben. Mereven bámulta a sápadt arcot, ami akkor nem utalt arra, hogy az elmúlt napokban kevesebbet evett volna a megszokottól. Egy enyhén hullámos hajtincs a homlokába szökött, a szemlélő leányzó akaratlanul is kinyújtotta a kezét, hogy a gondolataiba merült férfi haját kisöpörje az arcából. – Valami van az arcomon? – pislantott a lány felé a férfi, aki ijedten vette le szemét az ablakról. – Csak egy hajtincs a homlokán – hebegte a fiatal hölgy. – Valóban – ismerte el a férfi, ellenőrizve az üvegen a megfigyelést. – Minden rendben van? – érdeklődött a lány. – Tudja Mili, minden csak most kezdődik. Azzal, hogy a nővérét megölték, számolni kell avval, talán magát is keresik. – Ezért kell visszatérnem a fővárosba? – Ez a legfőbb indokom – biccentett Ambrózy báró. – Viszont még mindig nem értem, mi van az ar...
Tovább »