Drága Koveli!A könyvfesztivál után igazán úgy véltem, hogy névnapod alkalmából hozok egy kis meglepetést. :)
- Ahogy pár elképzelés alapján felvezetted nekem.
Tudom, egykor élő szereplőket nem bolygathatunk holmi kalandokba, de mivel hasonló kívánság fogalmazódott meg, így próbáltam ehhez mértem megírni a szösszenetet.
- Ahogy pár elképzelés alapján felvezetted nekem.
Tudom, egykor élő szereplőket nem bolygathatunk holmi kalandokba, de mivel hasonló kívánság fogalmazódott meg, így próbáltam ehhez mértem megírni a szösszenetet.
A báró úr gondterhelten nézte át az íróasztalára halmozott papírokat, amiket próbált selejtezni és különböző prioritásokkal csoportosítani. Mivel komornám kizavart először a hálószobából, később a szalonból is, máshol nem volt dolgom, így adva az alkalmon, besegítettem tüchtig nyomozómnak.
Egyedül arra eszméltem fel, hogy a szalonban a cselédem tájékoztatta vendégünket, aki csak is barát lehet, ha Boskó, az inasunk mindenféle bejelentés nélkül beengedte. Eközben Mári még a hálószobában szöszmötölt, tartva, hogy várt váratlansággal Agáta mama újabb inspekcióba veszi a lakást. Richárd mellém lépve várta, hogy belekaroljak, és együtt járuljunk vendégünk elé. A megszeppent Tarján Vilin látszódott, hogy nem tudja frissen felvett cselédünkről, hogyan csöppent a háztartásunkba.
– Látom, már megismerkedett a cselédünkkel, Böskével. – üdvözöltem Vilit.
– Csak látomásból Milike, eleddig hol rejtegették ezt a pedáns kisasszonyt? - érdeklődött, igyekezvén szeme előtt tartania a monokliját.
– A fogdából mentettem ki Bali úr keze alól, azután, mivel nem tudott hova menni, a grófnő pedig ragaszkodott hozzá, hogy legyen cselédünk, Richárddal közösen megegyeztünk, hogy befogadjuk. - tártam fel a helyzetet.
– Nem hiszem, hogy ez az angyal megjárta volna a sitit. - hökkent meg Vilmos.
– Az Imolkáról meg is tetszett feledkezni? – juttattam firkászunk eszébe, kinek a segítségével jutott be Richárdhoz, mikor nem akartak senkit beengedni a férjemhez.
– Megígértem önnek, hogy nem sodrom bajba. – szabadkozott Vili belevörösödve. – Azt viszont nem ígérhetem, hogy elhanyagolnám a barátságunkat és ezután keveset járok ebbe a lakásba.
– Csak lehetőleg mi is itthon tartózkodjunk. – szólalt meg a csendesen ácsorgó Richárd.
– Szerintem szólok az inasunknak, hogy csak azon esetben engedje be Vili barátunk, ha mi velünk szeretne kvaterkázni. – javasoltam Richárdnak.
Tarján Vilmos távozása után Mári is feltűnt, aki megszokott izgatottsággal és lelkesedéssel várta minden kívánságunk.
– Ugye Milike naccsága tud a Böske leveléről? – kotnyeleskedett a szalonban a fotel mellett, amin ücsörögve teázgattam.
– Milyen levélről beszélsz Mári?
– Hát, amit a kedves szerkesztő úrnak adott át, mikor távozott a látogatáskor. – felelte kertelés nélkül Mári. Akaratlanul is összenéztünk Richárddal ennek a hírnek a hallatán.
– Úgy tűnik, lehetséges, hogy a szerkesztő úr hamarabb tesz nálunk vizitet, mint számítottuk.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című kötete