Újabb három részlettel jövök, ahol ünneplések garmada jön szóba. A második és a harmadik részlet a molyos figyelőknek ismerős lehet, mivel azokat először az Ambrózy zónában osztottam meg.
1901. május 8. Pest, Ambrózy lakás, Fischer-Sonnenberg bérpalota
Az indulat érthetetlen volt számomra, amivel betoppant a dolgozószobámba kora délután, alig pár órával később, a közös ebéd elfogyasztása után. A szoknya suhogva közelített felém, miközben a kis kezek ökölbe szorítva jelezték, hogy semmi örömteli társalgásra ne számítsak.
– Megint igaza volt! – szólalt meg kicsi feleségem mélyen fürkésző tekintetét rám szegezve.
Akaratlanul is elmosolyodtam, de hogy a jelenléte, az engem leső pillantása, vagy az önérzetemet simogató szavak loptak örömöt a szívembe, nem tudtam pontosan meghatározni.
Időt sem hagyva nekem effajta merengésre, egyből rám förmedt:
– Hagyja abba a mosolygást, különben nem állok jót magamért!
– Ez esetben foglaljon helyet Mili. – álltam fel az asztaltól, mutatva neki felajánlott helyet.
Több sem kellett, egyenesen elém masírozott és finom kacsóját felemelve mutatóujját a mellkasomnak szegezte.
– Maga… Maga… – hebegte indulatosan Mili, de amint markomba fogtam a mellkasomra mutatott kezét, belefojtottam, nem csak a szavakat, a dühödt érzelmeket is.
– Igen Mili? – lestem szórakozottan a kikerekedett szemekre, tudva, hogy kezemben van ismét minden tekintetben. Egyből lesütötte a szemeit lányos zavarában, de mivel kíváncsi természetű vagyok, egy lépéssel közelebb férkőztem. Amint próbált újra levegőt venni, a kezét elengedtem, de csak azért, hogy tenyerembe vegyem az arcát.
Tovább is gondoltam, mit cselekednék, de váratlanul a nyitott ajtó küszöbén majdnem átvágódott a feleségem komornája.
– Mért nem tetszett mondani a méltóságos báróné asszonysága, hogy ma ünnepelné világra jöttének évfordulóját? Hiszen, illendő lenne vendégeket fogadni, hogy együtt tölthesse a napot azokkal, akik fontosan Milike nagyságának. – csicseregte nagy tettrekészséggel Márika, akiből kinéztem, hogy képes lenne pár órán belül egy vacsorát rendezni temérdek vendéggel, bárónőjének tiszteletére.
– Hidd el Mári, akikkel ünnepelni szeretnék, mind itt van, ebben a helyiségben. – felelte nyugodt hangnemben Mili, elfeledve, hogy milyen helyzetben talált ránk a komornája. Márika érzelmei hamarabb kiültek az arcára, így sejtettem, örül a kérdésére kapott válasznak.
Rajtam pedig ne múljon a feleségem komornájának boldogsága, ha azt szeretné, hogy szeressem a bárónőt, mindent megteszek, hogy mindkét nőt mosolyogni lássam.🌹🌹🌹
Ha már eljött április 8-a…1901. április 8. Pest, Ambrózy lakás, Fischer-Sonnenberg bérpalota
– Isten éltesse sokáig a báró urat! – hallotta meg Richárd az ajtó felől.
Egyből kizökkent teendőjéből, szembefordult az őt köszöntővel, akaratlanul is öröm költözött szívébe. Azok után, amin keresztülment, szinte hihetetlennek tartotta, hogy megélte a jókívánságot. Itt állt előtte az, aki a legfontosabb számára, mintha mi sem történt volna, talán emiatt hallgatott az érzelmeire, hogy közelebb kellett lépnie hozzá.Ha már húsvét…
(nem mindegy, melyik évben játszódik, de kéretik nem komolyan venni. ;) :) )
(nem mindegy, melyik évben játszódik, de kéretik nem komolyan venni. ;) :) )
1900. tavasza
Még a hideg ellenére is erősen sütött a nap, viszont a villában szokatlanul nagy csend honolt. Lesiettem a szalonba. Jól tudtam, milyen nap van, gyerekkorom emlékeiben is bennem él, mégsem tudtam, hogy a Sváb-hegy rejtekében milyen szokásokkal élnek. Egyáltalán a nemesek megtehetik ugyanazt, mint Marosvásárhelyen a gimnazista suhancok, vagy akár az utcagyerekek, hogy bejárják a várost, ki pár fillérért, ki a szíverősítő italért? Felnevettem akaratlanul, elképzelve, hogy a fess báróm kezéből hirtelen eltűnik a sétapálcája, helyette egy bádogvödörrel és egy szál ingmellben előttem állva készül azon gaztettre, hogy nyakon öntsön hideg vízzel, mert valamelyik kétségbeesett hölgy (ki más találhatta ki?) féltette fiatalságát és hagyománnyá tették, hogy ha a leányok nem áznak el, mint a nyári záporban, akkor elhervadnak. Nem mintha félnék e babonától, de biztos nem aprózná el báróm a jó szándékát, remélve, hogy nem maradok most már sokáig a nyakán…
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című kötete