A logika híve vagyok. Talán csak ez a gondolkodásmód ment meg attól, hogy a saját fiam szeme láttára omoljak össze, miközben napokig nem hallok hírt felőle. Eleinte félelemmel töltött el, később pedig beletörődtem a legkisebb fiam szeszélyeibe. Mikor kimenekült, mondhatni a halál torkából, évek múltán is emlékszek a tekintetére, az elszántságra, hogy ő már pedig fel fog épülni. Apja akarata és az én konokságom tükre lett abban a pillanatban, hogy egy kart elvesztve újra átlépte a villa küszöbét.Nem sok idő telt el, mikor Zsarnay Győző is látogatást tett nálunk, ezzel is célozva valamire, aminek a hatásait még akkor nem értettem meg. Hónapok teltek el, napokra elmaradozott, de megígérte már az elején, mikor közölte velem szándékait, hogy a bűnök nyomába ered, mikor hazatér, mindig számot ad legújabb sikereiről vagy kudarcairól.
– Olyan, mint egy settenkedő kandúr, napokig nem látjuk, de aztán a kilenc életével valahogyan mégis hazatalál. – jegyezte meg egyszer Gáspár, de a mellette ácsorgó Bogi kutya tekintete sem győzött meg arról, hogy valójában macskává változott volna a fiam. Hiszen, nem egy Jókai regény főhős bárója az én Richárdom, hogy bizonyítsa az elszántságát!
Elég volt pár év, megértettem, mi ösztökélte a fiam. Vidéken élve sok mindent nem vesz észre az ember, de ahogyan minden alkalommal, mikor Richárd hazatért és részletesen elmesélte a látottakat, titokban néha fohászkodtam az istenhez, mert ami ebben a szép fővárosban történik, nem egy leányálom. A fiam sosem volt az elkendőzés híve, őszintén és burkolás nélkül tálalta a szavakat mindenféle rablásról, betörésről, gyilkosságról vagy épp kéjnőkről. Mikor felköltöztünk, reméltem, hogy ki fog nyílni egy új világ előttem, de nem éppen arra gondoltam, hogy a társadalom árnyoldalai lesznek nyitott titkok számomra. Ezután a saját, elvárt társasági életem másabb lett. Jobban szerettem otthon várakozni, híreket olvasni, és egyre inkább nem értettem a felsőosztályba tartozó nők viselkedését, tudatlanságát. Nem tudtam, mire hordják fenn az orrukat, miközben tehetetlenül néztem, mi zajlik a háttérben: egyik rossz házasságban él, a másik nőnek a férje nem veti meg a kártyát, a harmadik nőt megcsalja a férje, a negyediknek a cselédjei mondanak fel folyamatosan… Türelemmel és alázattal lestem ezekre a nőkre, miközben szánalommal telve aggódtam értük.
Persze, a fiam erre is rácáfolt, miszerint ha egy nőnek csak a befolyásos férfi pénze kell, de a férje nem, akkor ne csodálkozzon, hogy az elhanyagolt férfi más dolgokban leli meg az örömét. Pont fordítva gondolta a helyzetet és inkább a felszarvazott férfiakkal szimpatizált, mint a titkokba hajszolt feleségeket. Igaz, ami történt vele, jogosan indítja meg benne ezeket az érzelmeket…
Egy hölgy érte csak el eddig, hogy Richárdból félelmet és aggodalmat csiholjon ki, ezért is próbáltam mindent megtenni, hogy a leány maradjon a villában és tegye helyre a fiam, ha egyáltalán még megmenthető. Túl sokat vártam el a Hangay kisasszonytól?
Nem hiszem, mivel amint a villába visszatért Milike a nővére megtalálása után, egyből a fiam szövetségese lett egy olyan bonyolult ügyben, ami nagyon rossz végkimenetellel kecsegtetett. Nem menekült el a viták során, nem tántorodott meg, mikor Richárd úgy döntött, hazaküldi, csak azért, mert valami személyes dologba belegázolt, és sosem úgy tért vissza a villába, mintha kivégzésre küldték volna… inkább, mintha itthon érezné magát.
Mili aggodalma érthetetlen volt számomra, mivel tudom, hogy a fiam nem fog házassági ajánlattal dobálni mindent vele szembe kerülő nőt. Még akkor sem, ha megfenyegetik. A saját döntései, pillantásai a lányra mind megnyugvással töltöttek el, sejtve Richárd titkolt érzelmeit a többszörösen megmentett leányzó iránt. Hiszen az áldásom kérte erre a frigyre, nem menekült el az arisztokrata esküvő gondolatától, miközben védi Milit, amíg csak lehetséges.
Az esküvő utáni pár nap aggodalma csitulni látszott, Miliben végre nem látom azt a bizonytalanságot, mint mikor a fiam elrabolták és megvádolta, hogy Richárd el fog válni tőle. Most, mikor a kórházi szobában a fiam párnáit rázza fel, olyan izgalom pírja szökött az arcába, amit egy leendő asszonynak illik éreznie leendő férje iránt. Lehet, hogy papíron meg az egyház szerint már házasok, mégis sok mindennek még előtte állnak, amit a szószátyár komornájuk sem hagy szó nélkül.
Persze, a személyzet viselkedését sem lehet felróni, mivel ösztöneikben benne van, hogy ne csak kíváncsiskodjanak, hanem mindig készen álljanak teljesíteni a kenyéradóik kívánságait. Emiatt pedig ha más nem tehetnek, folyton a sarkukban vannak. Viszont ebből kifolyólag a magánélet túlzottan is közérdekűvé válik, így nem tehet mást a nemesi réteg, csak feddhetetlen viselkedésével képes a pletykáknak elejét venni.
Vártam a következő vizitet, ahol meglátogatom a friss házasokat, remélve, hogy még menthető helyzetben találom a lakásukat. Egyikük sem olyan jellem, akik minden nap látogatókat fogadnának, de ha erre kerülne sor, ne érje szó a ház elejét. Mili második alkalommal már nagyobb örömmel fogadott, és úgy tűnt, semmiből sem szenvedtek hiányt a konyhát illetően. Márival pedig közösen megismerhették azt a háztartási könyvet, ami még nem képezte szerves részét a háztartásuknak.
Richárdot a dolgozószobában találtam meg. Meglepett a mosolya, és enyhe pír szökött az arcára, amint észrevette, hogy nem a felesége lesett be hozzá. Újabb gyilkossági eset aktája hevert az asztalán, és nagyon törte a fejét a megoldáson.
Repes a szívem attól az örömtől, hogy végre boldognak látom a legkisebb gyermekem, miközben tudom, ez a boldogság csak hatványozódni fog az évek során.
Mili behívatott mindenkit a szalonba, hogy fogyasszuk el közösen az ozsonnát, és terveket szőjünk a következő esetről, ami szerintem igen sok fejtörést fog okozni a fiataloknak.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Nász és téboly,illetve a Szer'usz világ című kötete