Ambrózy báró esetei fanfiction blog

Ambrózy villa, Buda, 1901. április 6. Még az időjárás sem kedvezett a hangulatomnak, és csak lapozgattam a napilapot, várva, hogy történjen valami. Viszont utólag megbántam a kívánságom, mert nem éppen arra a történésre számítottam, amibe végül belekeveredtem. Vannak olyan napok, amikor előre számítok rá, hogy valaki fel fog keresni valami bűnügy kapcsán, de mivel ez az eset nem várt kinyomozásra, tagadhatatlanul meglepett. Boskó készségesen tűrte eddigi szeszélyeim, meg is jegyezte pár napja, hogy kezdek felépülni, így teljes nyugalommal jelentette be a látogatót. Még egy mosolyt is villantottam az inas jelentésére, miszerint valami német lovag érkezett. Általában Márika bejelentései szórakoztattak a vicces megjegyzéseivel, akkor mindig kicsit derültebben tudtam fogadni az embereket. Viszont az általam felismert követ megjelenése semmi jóval nem kecsegtetett, mikor Boskó felvezette hozzám.      – Freistädtler Jenő lovag, tiszteletére a báró úrnak – állt meg a követ az ágyam előtt.   

Ambrózy villa, Buda, 1901. június   A tavasz olyan hirtelen szökött be a szoba ablakán, hogy a reggelt köszöntő madarak dalára gondolkodás nélkül felpattant a szemem. Hetek után végre úgy ébredtem fel, hogy nem éreztem fájdalmat és a legnagyobb csendben, tettre készen másztam ki az ágyból.      A papucsot keresve, amit ismételten sikeresen az ágy alá löktem, megéreztem, hogy a pizsamám ujját egy kéz finoman megfogta. Értetlenül lestem a másik oldalamra, ahol Mili álomba merülve motyogott valamit halkan.        Jómagam nehezen szoktam hozzá, hogy a mellettem buzgólkodó nő, akit már jó pár hónapja a feleségemként nevezhetek, minden reggel mellettem ébred. Emellett Mili azt nem szokta meg, hogy már felgyógyultnak számítok, és nem kell minden áron az ágyban tartani.      Amint kinyitottam az ajtót, Márikát láttam elrohanni a folyósón, valószínűleg azért, hogy szóljon a szakácsnőnek.  Mióta édesanyám hazatért Tanára, egy nyugodtabb és állandósult menetrend vette kezdetét a mindennapjainkba