Ambrózy villa, 1900. október 12. délutánA laborban levő nagy asztalnál ültem, jelenleg nem egyedül tartózkodtam a helyiségben.
A délelőtti vita mindazt bizonyította számomra, hogy a női konokság egyetlen ellenszere, ha igazat adok Milinek. Ügyesen leplezte, hogy kicsit csalódott a kialakult eredményben. Miért törődtem bele?
Elég volt csak belépnem a másik szobába, ahova nő nem tette be a lábát az elmúlt évtizedben, egy pillantást vetve a képre, eszembe jutott az ígéretem. Segítek. Ha pedig segítek, ő is fog nekem idővel.
Igaz, azt ígértem, holnaptól jöhet velem a nyomozásokra, valójában eddig sem lehetett eltántorítani. Visszavonult a szobájába, én is igyekeztem lefoglalni magamat, de rájöttem, hogy ma már nem akarok gyilkosságokkal foglalkozni. Valami mást akarok.
Fel sem fogtam, mit teszek, Mili szobájának ajtaja előtt toporogtam, töprengve. Viszont mielőtt bekopogtam volna, a tekintetembe fúrja magát egy kíváncsi, mogyoróbarna szempár. Zavarodottan köszörültem meg a torkom, hogy a lényegre térjek.
– Mili, lejön a laborba? – kérdeztem rá, tartva a választól. Mili szó nélkül bólintott és kisurrant az ajtón, miután utat engedtem neki. Már hónapok óta foglalkoztatott, mivel lehetne lekötni Milit, végül találtam egy feladatot, amivel tudtam, hogy jó ideig el lesz a leány. Ha sikerül neki tanítani bármit is, már megérdemli, hogy itt tartózkodjon.
Először értetlenül pislogott, mikor becsukva a labor ajtaját, fogtam a kulcsot és bezártam. Ezután pedig kértem tőle pár hajtűt és kétszer megmutattam, hogyan nyithatja ki vele a zárat. Mikor másodjára, heves bólogatások után újra bezártam az ajtót, elindultam az asztal felé.
– Lássuk Mili, hogyan töri fel a zárat. – ültem le a székemre igyekezvén nem elnevetni magam, miközben a leány elképedve fordult felém. – Amíg nem nyitja ki az ajtót, bizony nem fogunk távozni innen.
Mili kikerekedett szemmel vágta a fejemhez, hogy adjam oda neki a kulcsot, akkor azonnal távozni fogunk, de az asztalra tett ajtónyitót azonnal a zsebembe rejtettem, jelezve, hogy nincs apelláta, hajtűvel nyissa ki. Láttam az arcán, végiggondolja az összes lehetőséget a tényleges feladatától kezdve egészen a zsebemből való kulcs kilopásáig és okosan az első verziónál maradt.
Tartómra tettem a kezem, ellazulva és jól szórakozva dőltem a szék háttámlájának, miközben hallom a szoknya suhogását, és a zárral való szöszmötölést. Még van két óra a vacsoráig, nem siettetem. Sőt, túlságosan előrelátó voltam, mert behoztam magammal a napilapot, ha megunnám magam, gyorsan átfutom még egyszer a reggel olvasottakat, hátha mégis találok valami érdekességet.
Már tíz perc eltelt, Mili még nem adta fel, szinte a fejemben hallom, ahogyan a sötétbarna színű, felkötött hajzuhatag alatt sebesen és megfékezhetetlenül, fogaskerekekként mozognak az agyban található információk. Mennyire lehet selymes az a kilógó hajtincs a jobb fülénél?
Szám elé téve kezemet, gondolkozva könyökölök az asztalra, észre sem véve két tényt: miért nem tudom levenni a szemeim azokról a finom és kecses ujjakról? Mégis miért nem szakad a tekintetem le Miliről?
Elméláztam. Meghallom, hogy kattant a zár, és felocsúdok, miközben akaratlanul is az arcomhoz kapok. A tekintetem a mogyoróbarna szemekkel találkozott, ami győzelemittasan mosolygott rám.
– Megpróbálhatom még egyszer? – kérdezte kitörő örömmel Mili.
Ránéztem az órára, tizenöt perc sem telt el. Elismerően bólintottam. Felálltam, az ajtóhoz lépve elővettem a kulcsot, hogy ismételten bezárjam. Még hátra sem fordultam, Mili kezében egy hajtűvel máris a kulcslyukat fixírozta.
– Mintha egy toronyba zárt hercegkisasszony lennék, aki nem várja meg a herceget, hanem saját magát kimenti. – hallom meg a kellemes hangvételű monológot Militől. Majdnem elnevettem magam, mivel háttal voltam neki, szerencsére egy mosoly mögé tudtam rejteni szórakozottságom. Na, és akkor ki a sárkány? Igen, Mili kétségtelenül az a leányzó, aki nem várná meg, hogy megmentsék. Épp csak elfoglaltam helyemet az asztalnál, máris hallom ismét a kattanást és az ajtó kinyitását. Rájött. Elismerem, gyorsan tanul.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat
A Rudnay-gyilkosságok című kötete
[ Kép:google ]