Ambrózy villa, 1900, május 8-9.Mili
Hosszú utazás után végre visszatértem Budára, mivel két napja látogattuk meg Papuskát. Elfogott az aggodalom, hogy magára kellett hagynom, de tisztában van vele, amíg nem tudom meg Emma miért jutott el oda, ahova, addig nem fogok hazatérni. Nem árultam el neki, hogy aznap este közelebb voltam hozzá, mint az elképzelhette. Mivel nem esett szó arról, hogy még aznap este visszautazunk a székesfővárosba, az estét a Transilvania hotelben töltöttük.
Másnap reggel indultunk neki a hosszú vonatútnak, ami számomra nagyobb kihívást jelentett, mint Richárdnak, aki majdhogynem képes volt az egész utat szó nélkül mellettem tölteni. Késő délután, a villába belépve Terka néni kitörő örömmel fogadott, Agáta mama is nyugodt tartással köszöntött otthonában.
Vacsora után engem pihenésre elbocsátott a szobámba, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Richárd követte édesanyját a szalonba. Annyira mégsem voltam fáradt, hogy elaludjak, mert olvasás közben hallottam meg, hogy a szomszéd szoba ajtaja becsukódott. Egyből vetettem egy pillantást a szobában levő órára, rádöbbenve, mennyire is későre jár az idő.
Csak egy órával később keltem fel a megszokottól, és amint rendbe szedtem magamat, siettem le a konyhába Terka nénihez. Ő egyből az étkező fele terelt, mígnem mögöttem egy ajtó kinyílt. Ijedten fordultam hátra, de csak Ambrózy báró lépett ki a laborszobából.
– Jó reggelt – köszöntött egyhangúan Richárd, várva, hogy folytassam utamat. Reggelire készülve már az asztalfőnél ült Agáta mama, aki úgy tűnik, megvárt minket. Meg sem mertem szólalni, pedig nem ez volt az egyedüli eset, hogy reggeliről késtem.
Tegnap a vacsoránál nem voltam kifaggatva, így a ház úrnője mostan hozakodott fel a teljesen hétköznapi kérdéseivel. Miután megnyugtató választ adtam Papuska jó egészségéről és arról, sikerült megfejtenie a feladványokat, hogy megtaláljon, elfogyasztottuk a lágy tojáshoz hozott pirítóst. Richárd szokásához híven belefeledkezett az étkezésbe, de tudtam, hogy ha nem is nézett fel a tányérjáról, minden hallott mondatra figyelt.
A nap további részét a szobámban töltöttem, befejezve a jelenleg olvasott Jókait, miközben Ambrózy báró távozott a villából. Nem tudtam, mikor tért vissza, az ebéd is meglehetősen szokványos volt, így semmire nem számítottam.
Vacsora után Isti és Gáspár bácsi feltűnt a szalonban, amitől egyből olyan emlékem támadt fel, amit már átéltem… kicsit máshogyan. Amint Terka néni belépett, kezében a tortával, leesett, valójában mi is folyik körülöttem.
Mégis, hogy tudja az ember elfelejteni a saját születésnapját? Erre nem tudok értelmes választ, de annyi bizonyos, papuskán kívül, aki számít, mindenki itt áll előttem és önfeledt mosollyal köszöntött fel. Miután mindenki átölelt, vagy megpuszilt, kivéve a morc báróm, aki higgadtan ácsorgott a háttérben. Miután felvágtuk a tortát és el is fogyasztottuk, a villában tevékenykedők távoztak, magamra hagyva Agáta mamával és Richárddal, aki karót nyelt ridegséggel ült a helyén, miközben néha belekortyolt a kezében levő likőrbe.
Jól éreztem magam, de mielőtt nyugovóra tértem volna, báróm felállt.
– Csak egy perc – lépett ki a szalonból Richárd, hogy visszatérve egy becsomagolt papírdobozkát nyújtson felém.
– Még egyszer boldog születésnapot kívánok Mili. Remélem, megnyeri a tetszését – felelte enyhe izgatottsággal a hangjában, de nem tudtam eldönteni, hogy a fülem csalóka játszmája vagy tényleg kíváncsi Richárd, mennyire felel meg számomra az ajándéka.
Nem lepődtem meg azon, hogy nem sokkal nagyobb dobozt vettem a kezembe, mint amit egy hónapja én ajándékoztam neki. Amint a papírfedelet felnyitottam, azonnal felkaptam a fejem, hogy a báróm szemébe nézzek. Gyermeki izgatottság és csillogó barna szemei várták az elismerésem. Valójában szóhoz sem jutottam, tudva, miért kaptam azt, amit. Nem maga az ajándék volt a lényeg, hanem az hozzá vonatkozó célzása Ambrózy bárónak, miszerint számít rám a jövőben.
Lesütött szemekkel hebegtem el köszönetemet, amivel sikerült a báró kőszobor merevségű arcélébe egy kis mosolyt csalnom. Persze, nem úszhatta meg ennyivel, mivel eddig ő nem tette, így én léptem közelebb hozzá, hogy a szabad kezemmel megérintsem a vállát, miközben arcon csókoltam hálám jeléül. Ha nem fogtam volna le, egyből hátrébb ugrott volna, pedig jól tudtam, hogy Agáta mama csendben távozott a szalonból.
Richárd
Jól megfontolt szándékom volt, hogy felküldöm Milit a szobájába, míg beszélek édesanyámmal. Annyi nehézség és szomorúság lepte el a fiatal lányt, amiért kárpótolni akartam. A mamát megkértem, hogy délutánra készüljünk Milinek egy kis meglepetésre, már csak azért is, mert viszonozni szeretném, amit egy hónapja kaptam.
Valójában elég sokat törtem a fejem, mivel lepjem meg Milit, a vonatúton sikerült kiötölnöm a szerintem tökéletes ajándékot. A könyvtárban direkt kinn hagytam az összes regényt, ami felkeltheti a lány érdeklődését, jól tudva, ha olvas, azzal le tudom kötni egész napra, míg távol leszek.
Még jegyzettömböt könnyű szerrel találtam, addig az aranyozott golyóstoll vásárlása nem tűnt egyszerű feladatnak. Viszont én szeretem a nehéz feladatokat, fel is túrtam az összes írószerrel üzletelő hirdetést az újságokban, mielőtt belevetettem volna magamat a pesti forgalomba.
Az a tény, hogy a saját születésnapom nem igazán szeretem ünnepelni, egyáltalán nem azt jelenti, hogy a számomra fontos embereket nem kívánom felköszönteni. A kis dobozkát könnyen becsempésztem a laborszobába, megvárva az estét.
Számítottam a lerohanásra? Kicsit sem. Talán túl sok év telt el, hogy egy leány ennyire közel kerüljön hozzám, mint most Mili, aki nem veszi észre, mennyire tud frusztráló lenni még egy hálás arccsók is. Nincs szívem és elég karom ahhoz, hogy eltaszítsam magamtól, de félek még a saját reakcióimtól is. Miért van ilyen meleg a szalonban? Végül is, tetszik neki az ajándék, lehet, hogy értette is a hozzá társult gondolataim.
Amint a finom és kecses kezek eleresztettek, tudtam, hogy nem tarthatom fel. Mint egy szégyenlős kisleány sietett ki a helyiségből, amire oldalra döntött fejemmel csak arra tudtam következtetni, hogy hiába tizenhét, ha éretlen. Pedig már láttam nem egyszer azt az oldalát, ami miatt úgy véltem, változik és van esély, hogy megváltozik. Talán még nincs itt az idő? Annyi biztos, a közelgő nyomozásaimra nem viszem, egészen addig, míg nem fogja fel, hogy a detektív munka nem holmi gyerekjáték. Ha gyerekesen dacoskodva hisztizik a döntésemet illetően, azzal csak igazat ad nekem, hogy fiatal és meggondolatlan ehhez a hivatáshoz.
Visszatértem én is a szobámba, miután az utolsó korty likőrt elfogyasztottam. Ma még nevethet Mili, de tudom, hogy sok könnycsepp fog azokból a lelkes sötétbarna szemekből fakadni. Megígértem neki, hogy megtudom a nővére halálnak okát és börtönbe juttatom a tettest.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat
Leányrablás Budapesten című kötete
[ Kép:pinterest ]