Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31.

A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év.
A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani.
– Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő.
– Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró.
– Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége.
– Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével.
– Szerintem mára elég lesz a pezsgő italból Márika – jegyezte meg fürkésző tekintettel a báró.
A poharat viszont a lány mellett ülő vendég, Emma vette el.
Mili csengő felnevetése bejárta a szalont, miközben belekarolt férje karjába, nem leplezve önfeledt örömét.
Agáta mama beletörődve, mosollyal az arcán foglalt helyet az egyik kényelmes fotelben, nem véve le szemeit a nyomozó párosról, akik minden félelem nélkül vágnak bele naponta az újabb kihívásokba.


 Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című könyve.



Kép: Pinterest
Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részlet #10 (A Rudnay-gyilkosságok, Beretva és tőr előzmény, Richárd tükörtörténete)

Buda, 1900. szeptember 24. – Felőlem aztán jöhet maga, a Monarchia császára Pestre, akkor sem érdekel ez a hajcihő! – dohogtam fel-alá sétálva a laborban, miután megkaptam a cikornyás meghívókat a mai napon megérkezett perzsa sah tiszteletére rendezett eseményekre. Viszont, mielőtt az egyik erre kinevezett fiókba elrejtettem volna a borítékokat, Mili a semmiből elém teremve érdeklődött a küldemények tartalmáról. Gondolkodás nélkül válaszoltam őszintén, mikre vagyok hivatalos, láttam az arcán a sápadtságot, miközben a szemei érdeklődőn csillogtak. Tudtam, hogy Hangay kisasszonyt minden esemény hirtelen gyermekké varázsolja, mint aki várja az egész napos jó tettei után a cukorkáját. Nem mondhatom, hogy Mili rossz fát tett volna a tűzre, vagy csintalankodott volna, mégis hidegvérrel közöltem vele, hogy nem nézzük meg egyik programot sem. Visszagondolva, naiv voltam, talán hazudnom kellett volna a meghívók tartalmáról, mert a vacsora során váratlan támadással álltam szemben. Bizony, Mili n
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek (Nász és téboly, Szer'usz világ, A Barnum-rejtély nem konkrét folytatás!)

Csakis kedvtelésből, remélhetőleg olyan jeleneteket felsorakoztatva, amik nem lesznek semmire befolyással. Hozzám hasonló Ambrózy rajongóknak, nektek.  Főleg azoknak, akik szerették Mili és Richárd párosítását. A történetrészletek csakis kitalált jelentek, pontosabban a Nász és téboly folytatását képeznék. (Azért feltételes, mert már tervben van valamilyen folytatás, ezzel szerintem egy rajongónak sem írok újat.) Természetesen, az elveimhez mérten írtam, így semmi, fiatal hölgyek megzabolázására okot adó jelenet nem lesz olvasható benne. (Ezt is kifejtettem egy régebbi blogposztomban.) Aki nem olvasta még végig a sorozatot… Az jelenetek nagy része kötődik az utolsó kötethez, többségét még akkor írtam meg, mikor még nem tudtunk semmit a váratlan fordulatról . Szóval, ne vedd véresen komolyan, dőlj hátra és élvezd azt az idilli századfordulós részleteket, amik eddig legfeljebb csak a képzeletekben jelenhettek meg. 1901. nyár, Pest Felébredtem. A város már rég feléledt, miközben a fejem a
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10. (Folytatása a Barnum-rejtélynek)
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #30 (A Barnum-rejtély, Richárd és Mili vitája)

1901. április 3. A csörtetés, aminek hangja közeledett a szobámhoz, kiváltképp veszélyre figyelmeztetett. Nem is tévedtem, miután Mili bevágta maga mögött az ajtót. A vöröslő arc és a dühödt pillantás egyből kíváncsivá tett. – Hallja, maga önfejű nadrágos főúr, mikor méltóztatott volna tárgyalni a helyzetünkről? – kérdezte fennhangon Mili, csípőre téve mindkét kezét. – Ezek szerint édesanyám bejelentette a döntési szándékát – tippeltem meg a harag kiváltó okát. – Igen, de még egyszer kérdem, engem miért nem avattak bele? – förmedt továbbra is rám, a mondat végét a szokásához illő toppantással zárva. Ez akaratlanul is mosolya fakasztott, mivel ez a cselekedete mindig arra a vakmerő, vidéki kis leányzóra emlékeztetett, aki elhatározta, hogy bármi történik, megtalálja a nővérét. Viszont az ajtónál ácsorgó nő, aki immáron a feleségem, nem díjazta volna a szórakozottságom, így komoly arccal folytattam a társalgásunk. – Nem értem, mi a gond, hiszen többször is említetted, hogy jobban szerets
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #32 (A Barnum-rejtély, Ambrózy báró és Freistädtler lovag)

Ambrózy villa, Buda, 1901. április 6. Még az időjárás sem kedvezett a hangulatomnak, és csak lapozgattam a napilapot, várva, hogy történjen valami. Viszont utólag megbántam a kívánságom, mert nem éppen arra a történésre számítottam, amibe végül belekeveredtem. Vannak olyan napok, amikor előre számítok rá, hogy valaki fel fog keresni valami bűnügy kapcsán, de mivel ez az eset nem várt kinyomozásra, tagadhatatlanul meglepett. Boskó készségesen tűrte eddigi szeszélyeim, meg is jegyezte pár napja, hogy kezdek felépülni, így teljes nyugalommal jelentette be a látogatót. Még egy mosolyt is villantottam az inas jelentésére, miszerint valami német lovag érkezett. Általában Márika bejelentései szórakoztattak a vicces megjegyzéseivel, akkor mindig kicsit derültebben tudtam fogadni az embereket. Viszont az általam felismert követ megjelenése semmi jóval nem kecsegtetett, mikor Boskó felvezette hozzám.      – Freistädtler Jenő lovag, tiszteletére a báró úrnak – állt meg a követ az ágyam előtt.   
Tovább »