Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31.

A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év.
A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani.
– Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő.
– Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró.
– Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége.
– Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével.
– Szerintem mára elég lesz a pezsgő italból Márika – jegyezte meg fürkésző tekintettel a báró.
A poharat viszont a lány mellett ülő vendég, Emma vette el.
Mili csengő felnevetése bejárta a szalont, miközben belekarolt férje karjába, nem leplezve önfeledt örömét.
Agáta mama beletörődve, mosollyal az arcán foglalt helyet az egyik kényelmes fotelben, nem véve le szemeit a nyomozó párosról, akik minden félelem nélkül vágnak bele naponta az újabb kihívásokba.


 Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című könyve.



Kép: Pinterest
Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részlet #9 (Nász és téboly 17. fejezet Bárótlanul - alternatív előzmény)

Pest, 1901. március 5-6. A harmadik nap Milivel gyorsabban eljött, mint a tavasz. Feszélyezve és titkolózva lépdeltünk még a saját lakásunkban is, mert jelenleg senki nem tudta rajtunk kívül, mi is a tényleges helyzet. Bosszantott a tudat, hogy nem találom a keresett illetőt, pedig már Tarján Vilmost is erősen belekevertem, hogy forgassa fel nekem a várost, azért az emberért, akitől választ kaphatunk. Az előző két nap káosza mellett nemhogy aludni, pihenni sem volt lehetőségem, miközben nem kerülte el a figyelmem Mili aggódó tekintete, ahányszor csak kiléptem éjszaka a hálószobából, magára hagyva hitvesem. Magát a tényt, hogy Mili a feleségem, nem tudom hova tenni, mert képtelen vagyok elfogadni a helyzetet. Már az első, közösen töltött este elmondtam a véleményem, tudom, hogy Wâr mit várhat, de nem szerzem meg neki azt az örömöt, hogy tönkretegyem Mili életét és elképzeléseit. Már így is eléggé belerángattam ebbe a kényszerbe, de el kell ismernem, jól állja a kihívásokat. Úgy véltem, ...
Tovább »

Békebeli fanfiction részlet #2 (Nász és téboly epilógus, alternatív verzió)

A jó dolgokból létezik elég? A még jobb dolgokra meg még nehezebb nemet mondani/írni. Jöhet még egy jelenet Mili és Richárd részéről? Hogy mikor történt, rátok bízom, de nem is lesz különösebb jelentősége az időnek, sem a helynek. Figyelem, a következő jelenetek megzabolázhatják a fiatal leányok lelkivilágát. A hangos sóhajtozás pedig a hölgyek erkölcsi züllésének előszele, így kéretik felkeresni a Róza nénit egy kis hímzéssel egybekötött hittan leckére, ha véletlenül túlságosan is illetlenül sok ideig mosogattak volna nőtársaim ezen a derűfényes napon. Ezen felül, mivel ma van Mili születésnapja, kijár neki például a tizennyolcadikra egy kis ábrándos fikció. A komorna távozott, miközben csendben várakozott a szobában levő házaspár. A fiatal hölgy nyugodt tartással kezébe vette a fésűjét, legalább ötször áthúzta vele a barna, hullámos haját, miközben érezte, hogy a háta mögött ácsorgó férfi hozzá hasonló türelemmel várt valamire, miközben nem vette le róla a tekintetét. A férfi direk...
Tovább »

Békebeli fanfiction részlet #3 (Leányrablás Budapesten, Richárd tükörtörténete)

1900. március 9. Teljesen szokványos napnak nézek elébe. Csak remélni tudom, hogy jövő héten lesz dolgom. Hiszen, mindig történik valami. Éppen csak rendbe szedtem magam, mikor a friss újság az asztalomra került. Nem érek rá lustálkodni, tudva, hogy akár a nemsokára olvasott napilapban is találhatok valami érdekes ügyet, amit szemre kell vételeznem a helyszínen. Ha mára nem lesz semmi, akkor délután ellátogatok a kaszinóba. A szöveg kibogarászása után lesétáltam az étkezőbe, ahol már várt a reggeli, a kávé és édesanyám, még a korai időpont ellenére is. A kedves mama nem hánytorgatja fel, hogy nem társalgok vele, helyette a bőséges ételre koncentrálok, erőt gyűjtve a mai naphoz. Sosem lehet tudni, mit fog hozni még a mai nap, még akkor is, ha már most körvonalazódott, mi lesz a programom. A reggeli után mama félrevonult néhai apám dolgozószobájába, hogy a költségvetéseket újraszámolja, én magam többnyire feleslegesnek tartom ezt a tevékenységet, mivel alig költünk bármire is. Minden va...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10. (Folytatása a Barnum-rejtélynek)
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #30 (A Barnum-rejtély, Richárd és Mili vitája)

1901. április 3. A csörtetés, aminek hangja közeledett a szobámhoz, kiváltképp veszélyre figyelmeztetett. Nem is tévedtem, miután Mili bevágta maga mögött az ajtót. A vöröslő arc és a dühödt pillantás egyből kíváncsivá tett. – Hallja, maga önfejű nadrágos főúr, mikor méltóztatott volna tárgyalni a helyzetünkről? – kérdezte fennhangon Mili, csípőre téve mindkét kezét. – Ezek szerint édesanyám bejelentette a döntési szándékát – tippeltem meg a harag kiváltó okát. – Igen, de még egyszer kérdem, engem miért nem avattak bele? – förmedt továbbra is rám, a mondat végét a szokásához illő toppantással zárva. Ez akaratlanul is mosolya fakasztott, mivel ez a cselekedete mindig arra a vakmerő, vidéki kis leányzóra emlékeztetett, aki elhatározta, hogy bármi történik, megtalálja a nővérét. Viszont az ajtónál ácsorgó nő, aki immáron a feleségem, nem díjazta volna a szórakozottságom, így komoly arccal folytattam a társalgásunk. – Nem értem, mi a gond, hiszen többször is említetted, hogy jobban szerets...
Tovább »