Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31.

A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év.
A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani.
– Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő.
– Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró.
– Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége.
– Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével.
– Szerintem mára elég lesz a pezsgő italból Márika – jegyezte meg fürkésző tekintettel a báró.
A poharat viszont a lány mellett ülő vendég, Emma vette el.
Mili csengő felnevetése bejárta a szalont, miközben belekarolt férje karjába, nem leplezve önfeledt örömét.
Agáta mama beletörődve, mosollyal az arcán foglalt helyet az egyik kényelmes fotelben, nem véve le szemeit a nyomozó párosról, akik minden félelem nélkül vágnak bele naponta az újabb kihívásokba.


 Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című könyve.



Kép: Pinterest
Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részletek (Nász és téboly, Szer'usz világ, A Barnum-rejtély nem konkrét folytatás!)

Csakis kedvtelésből, remélhetőleg olyan jeleneteket felsorakoztatva, amik nem lesznek semmire befolyással. Hozzám hasonló Ambrózy rajongóknak, nektek.  Főleg azoknak, akik szerették Mili és Richárd párosítását. A történetrészletek csakis kitalált jelentek, pontosabban a Nász és téboly folytatását képeznék. (Azért feltételes, mert már tervben van valamilyen folytatás, ezzel szerintem egy rajongónak sem írok újat.) Természetesen, az elveimhez mérten írtam, így semmi, fiatal hölgyek megzabolázására okot adó jelenet nem lesz olvasható benne. (Ezt is kifejtettem egy régebbi blogposztomban.) Aki nem olvasta még végig a sorozatot… Az jelenetek nagy része kötődik az utolsó kötethez, többségét még akkor írtam meg, mikor még nem tudtunk semmit a váratlan fordulatról . Szóval, ne vedd véresen komolyan, dőlj hátra és élvezd azt az idilli századfordulós részleteket, amik eddig legfeljebb csak a képzeletekben jelenhettek meg. 1901. nyár, Pest Felébredtem. A város már rég feléledt, miközben a fej...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10. (Folytatása a Barnum-rejtélynek)
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #30 (A Barnum-rejtély, Richárd és Mili vitája)

1901. április 3. A csörtetés, aminek hangja közeledett a szobámhoz, kiváltképp veszélyre figyelmeztetett. Nem is tévedtem, miután Mili bevágta maga mögött az ajtót. A vöröslő arc és a dühödt pillantás egyből kíváncsivá tett. – Hallja, maga önfejű nadrágos főúr, mikor méltóztatott volna tárgyalni a helyzetünkről? – kérdezte fennhangon Mili, csípőre téve mindkét kezét. – Ezek szerint édesanyám bejelentette a döntési szándékát – tippeltem meg a harag kiváltó okát. – Igen, de még egyszer kérdem, engem miért nem avattak bele? – förmedt továbbra is rám, a mondat végét a szokásához illő toppantással zárva. Ez akaratlanul is mosolya fakasztott, mivel ez a cselekedete mindig arra a vakmerő, vidéki kis leányzóra emlékeztetett, aki elhatározta, hogy bármi történik, megtalálja a nővérét. Viszont az ajtónál ácsorgó nő, aki immáron a feleségem, nem díjazta volna a szórakozottságom, így komoly arccal folytattam a társalgásunk. – Nem értem, mi a gond, hiszen többször is említetted, hogy jobban szerets...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #26 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás)

A házaspár frissen kialudva ült asztalhoz reggelizni a lakásuk étkezőjében. Csendesen fogyasztották a pirítós kenyeret, a szalonnát és kolbászt, végül a férfi ölébe véve a friss napilapot készült fel a napra. A kávéjába néha belekortyolva lesett fel a vele szemben ülő nőre. – Talán nem ízlik a reggeli? – érdeklődött fürkésző tekintettel Richárd. Az újságtól is jól látta, hogy a nő elé tett tányérból valószínű evett, így azonnal sejteni kezdte, hogy nem étvágytalanság lesz az ábrándozó tekintet oka. – Olyan szokatlan, hiszen pár hete még… – felelte halkan Mili. – Azt hittük, hogy a sitiben fog raboskodni, míg a naccságos úr pediglen nem nyitja reánk többet azt a röngenyes szemét – locsogott Mári a falhoz lapulva. – Márika! – szólalt meg egyszerre a házaspár, a szalonban toporgó komornára. – Talán nem tetszettek tudni, hogy a reggelinél én is benn vagyok? – kérdezte meg sem szeppenve a kicsi komorna. – Igaz, nem szoktam hozzá a szolgák társaságához – felelte őszintén Richárd. Mili mindez...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #23 (Leányrablás Budapesten fiktív folytatás)

Buda, 1900. május A sötét ruhába öltözött alak, akinek tekintete mindig fürkésző volt, abban a pillanatban az ablakon kívüli tájat szemlélte. Utastársa nem merte megzavarni az elmerengésben. Mereven bámulta a sápadt arcot, ami akkor nem utalt arra, hogy az elmúlt napokban kevesebbet evett volna a megszokottól. Egy enyhén hullámos hajtincs a homlokába szökött, a szemlélő leányzó akaratlanul is kinyújtotta a kezét, hogy a gondolataiba merült férfi haját kisöpörje az arcából. – Valami van az arcomon? – pislantott a lány felé a férfi, aki ijedten vette le szemét az ablakról. – Csak egy hajtincs a homlokán – hebegte a fiatal hölgy. – Valóban – ismerte el a férfi, ellenőrizve az üvegen a megfigyelést. – Minden rendben van? – érdeklődött a lány. – Tudja Mili, minden csak most kezdődik. Azzal, hogy a nővérét megölték, számolni kell avval, talán magát is keresik. – Ezért kell visszatérnem a fővárosba? – Ez a legfőbb indokom – biccentett Ambrózy báró. – Viszont még mindig nem értem, mi van az ar...
Tovább »