Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31.

A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év.
A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani.
– Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő.
– Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró.
– Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége.
– Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével.
– Szerintem mára elég lesz a pezsgő italból Márika – jegyezte meg fürkésző tekintettel a báró.
A poharat viszont a lány mellett ülő vendég, Emma vette el.
Mili csengő felnevetése bejárta a szalont, miközben belekarolt férje karjába, nem leplezve önfeledt örömét.
Agáta mama beletörődve, mosollyal az arcán foglalt helyet az egyik kényelmes fotelben, nem véve le szemeit a nyomozó párosról, akik minden félelem nélkül vágnak bele naponta az újabb kihívásokba.


 Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című könyve.



Kép: Pinterest
Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részletek #31 (A Barnum–rejtély fiktív folytatás, Richárd szemszög)

Ambrózy villa, Buda, 1901. június   A tavasz olyan hirtelen szökött be a szoba ablakán, hogy a reggelt köszöntő madarak dalára gondolkodás nélkül felpattant a szemem. Hetek után végre úgy ébredtem fel, hogy nem éreztem fájdalmat és a legnagyobb csendben, tettre készen másztam ki az ágyból.      A papucsot keresve, amit ismételten sikeresen az ágy alá löktem, megéreztem, hogy a pizsamám ujját egy kéz finoman megfogta. Értetlenül lestem a másik oldalamra, ahol Mili álomba merülve motyogott valamit halkan.        Jómagam nehezen szoktam hozzá, hogy a mellettem buzgólkodó nő, akit már jó pár hónapja a feleségemként nevezhetek, minden reggel mellettem ébred. Emellett Mili azt nem szokta meg, hogy már felgyógyultnak számítok, és nem kell minden áron az ágyban tartani.      Amint kinyitottam az ajtót, Márikát láttam elrohanni a folyósón, valószínűleg azért, hogy szóljon a szakácsnőnek.  Mióta édesanyám hazatért Tanára, egy nyugodtabb...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10. (Folytatása a Barnum-rejtélynek)
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #30 (A Barnum-rejtély, Richárd és Mili vitája)

1901. április 3. A csörtetés, aminek hangja közeledett a szobámhoz, kiváltképp veszélyre figyelmeztetett. Nem is tévedtem, miután Mili bevágta maga mögött az ajtót. A vöröslő arc és a dühödt pillantás egyből kíváncsivá tett. – Hallja, maga önfejű nadrágos főúr, mikor méltóztatott volna tárgyalni a helyzetünkről? – kérdezte fennhangon Mili, csípőre téve mindkét kezét. – Ezek szerint édesanyám bejelentette a döntési szándékát – tippeltem meg a harag kiváltó okát. – Igen, de még egyszer kérdem, engem miért nem avattak bele? – förmedt továbbra is rám, a mondat végét a szokásához illő toppantással zárva. Ez akaratlanul is mosolya fakasztott, mivel ez a cselekedete mindig arra a vakmerő, vidéki kis leányzóra emlékeztetett, aki elhatározta, hogy bármi történik, megtalálja a nővérét. Viszont az ajtónál ácsorgó nő, aki immáron a feleségem, nem díjazta volna a szórakozottságom, így komoly arccal folytattam a társalgásunk. – Nem értem, mi a gond, hiszen többször is említetted, hogy jobban szerets...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #23 (Leányrablás Budapesten fiktív folytatás)

Buda, 1900. május A sötét ruhába öltözött alak, akinek tekintete mindig fürkésző volt, abban a pillanatban az ablakon kívüli tájat szemlélte. Utastársa nem merte megzavarni az elmerengésben. Mereven bámulta a sápadt arcot, ami akkor nem utalt arra, hogy az elmúlt napokban kevesebbet evett volna a megszokottól. Egy enyhén hullámos hajtincs a homlokába szökött, a szemlélő leányzó akaratlanul is kinyújtotta a kezét, hogy a gondolataiba merült férfi haját kisöpörje az arcából. – Valami van az arcomon? – pislantott a lány felé a férfi, aki ijedten vette le szemét az ablakról. – Csak egy hajtincs a homlokán – hebegte a fiatal hölgy. – Valóban – ismerte el a férfi, ellenőrizve az üvegen a megfigyelést. – Minden rendben van? – érdeklődött a lány. – Tudja Mili, minden csak most kezdődik. Azzal, hogy a nővérét megölték, számolni kell avval, talán magát is keresik. – Ezért kell visszatérnem a fővárosba? – Ez a legfőbb indokom – biccentett Ambrózy báró. – Viszont még mindig nem értem, mi van az ar...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #21 (Agáta mama szemszögéből)

A logika híve vagyok. Talán csak ez a gondolkodásmód ment meg attól, hogy a saját fiam szeme láttára omoljak össze, miközben napokig nem hallok hírt felőle. Eleinte félelemmel töltött el, később pedig beletörődtem a legkisebb fiam szeszélyeibe. Mikor kimenekült, mondhatni a halál torkából, évek múltán is emlékszek a tekintetére, az elszántságra, hogy ő már pedig fel fog épülni. Apja akarata és az én konokságom tükre lett abban a pillanatban, hogy egy kart elvesztve újra átlépte a villa küszöbét. Nem sok idő telt el, mikor Zsarnay Győző is látogatást tett nálunk, ezzel is célozva valamire, aminek a hatásait még akkor nem értettem meg. Hónapok teltek el, napokra elmaradozott, de megígérte már az elején, mikor közölte velem szándékait, hogy a bűnök nyomába ered, mikor hazatér, mindig számot ad legújabb sikereiről vagy kudarcairól. – Olyan, mint egy settenkedő kandúr, napokig nem látjuk, de aztán a kilenc életével valahogyan mégis hazatalál. – jegyezte meg egyszer Gáspár, de a mellette ács...
Tovább »