A házaspár frissen kialudva ült asztalhoz reggelizni a lakásuk étkezőjében. Csendesen fogyasztották a pirítós kenyeret, a szalonnát és kolbászt, végül a férfi ölébe véve a friss napilapot készült fel a napra. A kávéjába néha belekortyolva lesett fel a vele szemben ülő nőre.
– Talán nem ízlik a reggeli? – érdeklődött fürkésző tekintettel Richárd. Az újságtól is jól látta, hogy a nő elé tett tányérból valószínű evett, így azonnal sejteni kezdte, hogy nem étvágytalanság lesz az ábrándozó tekintet oka.
– Olyan szokatlan, hiszen pár hete még… – felelte halkan Mili.
– Azt hittük, hogy a sitiben fog raboskodni, míg a naccságos úr pediglen nem nyitja reánk többet azt a röngenyes szemét – locsogott Mári a falhoz lapulva.
– Márika! – szólalt meg egyszerre a házaspár, a szalonban toporgó komornára.
– Talán nem tetszettek tudni, hogy a reggelinél én is benn vagyok? – kérdezte meg sem szeppenve a kicsi komorna.
– Igaz, nem szoktam hozzá a szolgák társaságához – felelte őszintén Richárd.
Mili mindezt kétkedéssel fogadta, mivel tudta, hogy amint nyilvános helyre megy a férfi, szolgák serege tobzódik körülötte, lesve a báró minden kívánságát.
– Pedig az Emma kisasszonyt sem hagytam magára, emlékezhet rá a naccságos úr – szájalt tovább Márika, akinek hangját csak az evőeszközök csörgése tört meg.
– Felettébb érdekes… – töprengett hangosan Mili.
– Kérem, ne firtassuk… – hunyta le könyörgőn a szemeit Richárd.
A férfi szemét nem kerülte el, hogy a vele szemben ülő nő mereven és harcra készen fogja a kést és a villát a kezeiben, de ma reggel semmi kedve nem támadt csípős csipkelődéssel lerázni magáról Milit.
– Nem mintha könnyen feledném, hogy a nővéremmel négyszemközt találkozott. – felelte Mili, nem véve le szemeit a báróról.
– Komoly indíték kell, hogy ne legyek jóban a sógornőmmel? – tette fel a kérdést Richárd – Ugyan, még, hogy négyszemközt! – legyintett a báró. – Azóta sem hallottam hírét, legfeljebb arról, amiket a leveleiben megfogalmazott. Bár, foglalkoztat, vajon mennyi mindent hallgat el előlünk.
– Inkább foglalkozzon a főcímnél található esettel – bökött a villájával a kezében Mili a báró kezében tartott újságra, ami Richárd gesztikulációja miatt próbált leesni a földre. A férfi azonnal elkapta a lapok szélét, visszatéve őket olvasásra kényelmes pozícióba.
– Úgy véli, az érdekeltebb, mint az újságban található bűnügyi rovatban leírtak? – vonta fel a szemöldökét Richárd, aki egyből kihallotta Mili indulatát, mikor a nő megemelte a hangját.
– A báró úr el tudja dönteni, melyik dolog lehet fontosabb – feleselte Mári.
– Richárd néha elfeledkezik arról, hogy nem csak úri passzióból nyomoz – jegyezte meg a komornájának Mili. – Bár, a véletlen is szerepet játszik, mint Emma megtalálásakor.
– És milyen jól bevált – értett egyet Richárd az asszonnyal. – Akárcsak Doyle által fantáziált szereplő, Mr. Holmes esetében…
– Most komolyan egy író fiktív karakterére céloz, aki folyamatosan kockáztat?*
– Úgy vélem Doyle hasonló gondolkodással oldja meg az ügyeket, mint én – vélekedett Richárd teljes önbizalommal.
– Egy bizonyítékokra nem alapozó nem létező személyre alapozol? – lesett a férfira elképedten Mili.
Jobban megdöbbentette a hallottak, mintha bejelentették volna, hogy másnaptól a nők is jelentkezhetnek politikai pályára.
– Nem én vagyok az, aki bizonyíték nélkül is fogdába küld embereket – csapta le az újságot az asztalra Richárd. – Viszont Sherlock döntései jók, még ha néha könnyen megkérdőjelezhetőek. Viszont, ha feltételezzük Detrichről van szó… vannak teóriáim, kinek jobbak a módszerei.
– Mégis, igaznak bizonyult minden megérzésed – adott igazat a férfinak Mili. – Láthatod, a nővérem esetén is végig tudtad, hogy ki volt a tettes.
– Meg is kapta a kegyelmet. Még a végén megszánom – jegyezte meg nyers hangnemben, nem törődően Richárd.
– Ön Richárd meg a szánalom olyan távol áll, mint én jelenleg Emmától – váltott magázó hangnemben azonnal Mili.
– Látom, ma reggel elég sérelem lakozik kegyedben.
– Nem mintha mellélőttem volna azzal, ha azt állítom, ön képes teljesen ridegen viselkedni.
– Ez a hála azért, amiért este feltártam az érzelmeim? – fortyant fel Richárd.
– Ne tessenek vitatkozni, hiszen az egész háztartás tuggya, milyen szerelmesen merülnek álomba egymás karjában.
– Márika! – pirult el egymásra tekintve a két magánnyomozó.
– Aggodalomra semmi ok, bizodalmasan kezeljük a házas dolgaikat.
Richárd megköszörülte a torkát, Mili pedig megtörölte a száját az asztalkendőbe, ezzel befejezettnek tekintve a reggelit.
Egyszerre felállva néztek egymás szemébe, és amint elhagyták az asztalt, mindenféle sallang nélkül a báró dolgozószobájába vonultak, hogy felkészüljenek az aznapi teendőikre.
Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Szer'usz világ című könyve.
Kép: Pinterest