Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10.

(Folytatása a Barnum-rejtélynek)

    Ahogy kifordult Mári a hálószobából, menten bele is ütközött tálcástól a felé rohanó egyénbe.
    – Vedd le ezt a maskarát, és gyere! – fogta meg a kis komorna kezét Isti.
    – Eressz már, a tálcát vissza kell vinnem a konyhába, különben Horákné olyat summant a fejemre, hogy azt még az emeleten is hallani fogják – rántotta el a karját Mári, dühös pillantásokat vetve a fiúra.
    – Nem fognak semmit hallani, főként, hogy mára szabadnapot adtak – felelte őszinte hangnemmel Isti.
    – Szabadnap? – hüledezett Mári – Jól felvitték a dolgod, ha azt hiszed, bármikor kiteheted a nagy trampli lábad a villából – állta útját a fiúnak továbbra is dölyfösen. – No, és ki merészkedett pihenést javallani?
    – Maga a báró úr, még előző nap – húzta összébb magát a nyurga mindenes, titkon remélve, hogy a tálca nem fog a leány kezéből egyenesen felé repülni.
    – No, de elvannak a mi kenyéradóink azzal a nagy szerelemmel, hogy már ránk sincs szükségük – sóhajtott kelletlenül Mári. – Ha pediglen így döntöttek, nekem ahhoz mi közöm?
    – Úgy vélem neked sem ártana kilesned a sok teendőd közül – mosolyodott el a villa mindenese.
    Mári beletörődve baktatott le az emeletről, és miután a tálcát leadta a konyhában, a kötényét félretéve lépett Isti elé.
    – Hova rángatsz te máléfülű? – tette csípőre a kezeit Mári, tudatva a fiúval, hogy nem fogja könnyen adni magát.
    – A cselédkorzóra? – ajánlkozott Isti.
    – Hogyne, még holmi mosónőnek néznek, és képesek összepiszkolni a friss komornáskodó ancúgom. Na meg azok a kellemetlen bakák, akik minden kisasszonynak bókolnak, hátha kapnak cserébe illetlen dolgokat.
    – Ha ilyen kényes a kisasszony mája, akkor javasoljon valami komornához illő helyet – felelte a fiú megunva a lány locsogását. Ettől függetlenül titkon örült, hogy végre valahára letett az egykor imádott egyenruhásokról, és remélni kezdte, hogy a párna alá rejtett rózsái kezdik közelebb hozni a szélkelep komornához.
    Márika megszeppenten pislogott Istire, mire végül egy vállrándítással halkan felelte, hogy neki bizony elég egy frissítő séta a környéken. Isti meghökkent ezen a szerénységen, pedig még előleget is kapott a bárótól, annyit, hogy egész pestet oda-vissza konflissal bejárhatnák.


Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat A Barnum-rejtély című könyve.

[Kép: https://hu.pinterest.com/catniptrip/marbles-games-for-a-time-for-andrew/]

Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31. A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év. A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani. – Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő. – Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró. – Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége. – Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével. ...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #28 (Nász és téboly/Richárd - fogságban)

1901. március 6-13. Próbáltam kitalálni, hol lehettem, de a tarkómra mért ütés utófájdalma miatt nehezen nyitottam ki a szemem. Sötétség fogadott, mozdulni nem bírtam, és halovány képek jutottak eszembe, mi is történt valójában. Legszívesebben káromkodtam volna, viszont megnyugtatott az a tudat, hogy láttam az este a Vérmezőn elsétálni egy embert, aki valószínű, észrevett minket Vilmossal és azt is, hogyan hurcoltak el. Nagyon reméltem, hogy mihamarabb jelentést fog tenni a rendőrségen. Ettől függetlenül az emberek viselkedését tanulmányozva felkészültem arra, hogy a szemtanúból önként nem lehet majd vallomást kiszedni, mert úgy fog tenni, mint aki semmit nem látott. Emlékezetemben ott maradt a lovak patkóinak hangja, egy lánc csörgése és az ajtóra került lakat kattanása. Ezekből gyorsan összeállt előttem a helyzetem, hogy konflissal ismételten sikerült elrabolniuk, és bilincsbe verve zártak be egy sötét helyiségbe. Felettébb hideg volt, gyanítottam, hogy pincébe kerültem, és igyekezt...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #30 (A Barnum-rejtély, Richárd és Mili vitája)

1901. április 3. A csörtetés, aminek hangja közeledett a szobámhoz, kiváltképp veszélyre figyelmeztetett. Nem is tévedtem, miután Mili bevágta maga mögött az ajtót. A vöröslő arc és a dühödt pillantás egyből kíváncsivá tett. – Hallja, maga önfejű nadrágos főúr, mikor méltóztatott volna tárgyalni a helyzetünkről? – kérdezte fennhangon Mili, csípőre téve mindkét kezét. – Ezek szerint édesanyám bejelentette a döntési szándékát – tippeltem meg a harag kiváltó okát. – Igen, de még egyszer kérdem, engem miért nem avattak bele? – förmedt továbbra is rám, a mondat végét a szokásához illő toppantással zárva. Ez akaratlanul is mosolya fakasztott, mivel ez a cselekedete mindig arra a vakmerő, vidéki kis leányzóra emlékeztetett, aki elhatározta, hogy bármi történik, megtalálja a nővérét. Viszont az ajtónál ácsorgó nő, aki immáron a feleségem, nem díjazta volna a szórakozottságom, így komoly arccal folytattam a társalgásunk. – Nem értem, mi a gond, hiszen többször is említetted, hogy jobban szerets...
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #23 (Leányrablás Budapesten fiktív folytatás)

Buda, 1900. május A sötét ruhába öltözött alak, akinek tekintete mindig fürkésző volt, abban a pillanatban az ablakon kívüli tájat szemlélte. Utastársa nem merte megzavarni az elmerengésben. Mereven bámulta a sápadt arcot, ami akkor nem utalt arra, hogy az elmúlt napokban kevesebbet evett volna a megszokottól. Egy enyhén hullámos hajtincs a homlokába szökött, a szemlélő leányzó akaratlanul is kinyújtotta a kezét, hogy a gondolataiba merült férfi haját kisöpörje az arcából. – Valami van az arcomon? – pislantott a lány felé a férfi, aki ijedten vette le szemét az ablakról. – Csak egy hajtincs a homlokán – hebegte a fiatal hölgy. – Valóban – ismerte el a férfi, ellenőrizve az üvegen a megfigyelést. – Minden rendben van? – érdeklődött a lány. – Tudja Mili, minden csak most kezdődik. Azzal, hogy a nővérét megölték, számolni kell avval, talán magát is keresik. – Ezért kell visszatérnem a fővárosba? – Ez a legfőbb indokom – biccentett Ambrózy báró. – Viszont még mindig nem értem, mi van az ar...
Tovább »