Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10.

(Folytatása a Barnum-rejtélynek)

    Ahogy kifordult Mári a hálószobából, menten bele is ütközött tálcástól a felé rohanó egyénbe.
    – Vedd le ezt a maskarát, és gyere! – fogta meg a kis komorna kezét Isti.
    – Eressz már, a tálcát vissza kell vinnem a konyhába, különben Horákné olyat summant a fejemre, hogy azt még az emeleten is hallani fogják – rántotta el a karját Mári, dühös pillantásokat vetve a fiúra.
    – Nem fognak semmit hallani, főként, hogy mára szabadnapot adtak – felelte őszinte hangnemmel Isti.
    – Szabadnap? – hüledezett Mári – Jól felvitték a dolgod, ha azt hiszed, bármikor kiteheted a nagy trampli lábad a villából – állta útját a fiúnak továbbra is dölyfösen. – No, és ki merészkedett pihenést javallani?
    – Maga a báró úr, még előző nap – húzta összébb magát a nyurga mindenes, titkon remélve, hogy a tálca nem fog a leány kezéből egyenesen felé repülni.
    – No, de elvannak a mi kenyéradóink azzal a nagy szerelemmel, hogy már ránk sincs szükségük – sóhajtott kelletlenül Mári. – Ha pediglen így döntöttek, nekem ahhoz mi közöm?
    – Úgy vélem neked sem ártana kilesned a sok teendőd közül – mosolyodott el a villa mindenese.
    Mári beletörődve baktatott le az emeletről, és miután a tálcát leadta a konyhában, a kötényét félretéve lépett Isti elé.
    – Hova rángatsz te máléfülű? – tette csípőre a kezeit Mári, tudatva a fiúval, hogy nem fogja könnyen adni magát.
    – A cselédkorzóra? – ajánlkozott Isti.
    – Hogyne, még holmi mosónőnek néznek, és képesek összepiszkolni a friss komornáskodó ancúgom. Na meg azok a kellemetlen bakák, akik minden kisasszonynak bókolnak, hátha kapnak cserébe illetlen dolgokat.
    – Ha ilyen kényes a kisasszony mája, akkor javasoljon valami komornához illő helyet – felelte a fiú megunva a lány locsogását. Ettől függetlenül titkon örült, hogy végre valahára letett az egykor imádott egyenruhásokról, és remélni kezdte, hogy a párna alá rejtett rózsái kezdik közelebb hozni a szélkelep komornához.
    Márika megszeppenten pislogott Istire, mire végül egy vállrándítással halkan felelte, hogy neki bizony elég egy frissítő séta a környéken. Isti meghökkent ezen a szerénységen, pedig még előleget is kapott a bárótól, annyit, hogy egész pestet oda-vissza konflissal bejárhatnák.


Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat A Barnum-rejtély című könyve.

[Kép: https://hu.pinterest.com/catniptrip/marbles-games-for-a-time-for-andrew/]

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részletek #21 (Agáta mama szemszögéből)

A logika híve vagyok. Talán csak ez a gondolkodásmód ment meg attól, hogy a saját fiam szeme láttára omoljak össze, miközben napokig nem hallok hírt felőle. Eleinte félelemmel töltött el, később pedig beletörődtem a legkisebb fiam szeszélyeibe. Mikor kimenekült, mondhatni a halál torkából, évek múltán is emlékszek a tekintetére, az elszántságra, hogy ő már pedig fel fog épülni. Apja akarata és az én konokságom tükre lett abban a pillanatban, hogy egy kart elvesztve újra átlépte a villa küszöbét. Nem sok idő telt el, mikor Zsarnay Győző is látogatást tett nálunk, ezzel is célozva valamire, aminek a hatásait még akkor nem értettem meg. Hónapok teltek el, napokra elmaradozott, de megígérte már az elején, mikor közölte velem szándékait, hogy a bűnök nyomába ered, mikor hazatér, mindig számot ad legújabb sikereiről vagy kudarcairól. – Olyan, mint egy settenkedő kandúr, napokig nem látjuk, de aztán a kilenc életével valahogyan mégis hazatalál. – jegyezte meg egyszer Gáspár, de a mellette ács...

Békebeli fanfiction részlet #3 (Leányrablás Budapesten, Richárd tükörtörténete)

1900. március 9. Teljesen szokványos napnak nézek elébe. Csak remélni tudom, hogy jövő héten lesz dolgom. Hiszen, mindig történik valami. Éppen csak rendbe szedtem magam, mikor a friss újság az asztalomra került. Nem érek rá lustálkodni, tudva, hogy akár a nemsokára olvasott napilapban is találhatok valami érdekes ügyet, amit szemre kell vételeznem a helyszínen. Ha mára nem lesz semmi, akkor délután ellátogatok a kaszinóba. A szöveg kibogarászása után lesétáltam az étkezőbe, ahol már várt a reggeli, a kávé és édesanyám, még a korai időpont ellenére is. A kedves mama nem hánytorgatja fel, hogy nem társalgok vele, helyette a bőséges ételre koncentrálok, erőt gyűjtve a mai naphoz. Sosem lehet tudni, mit fog hozni még a mai nap, még akkor is, ha már most körvonalazódott, mi lesz a programom. A reggeli után mama félrevonult néhai apám dolgozószobájába, hogy a költségvetéseket újraszámolja, én magam többnyire feleslegesnek tartom ezt a tevékenységet, mivel alig költünk bármire is. Minden va...

Békebeli fanfiction részlet #7 (A Rudnay-gyilkosságok, 18. fejezet, Csibész a sárban – alternatív változat)

Ambrózy villa, 1900. október 17. Nem volt elég látnom a félelmet a szemében, még be is sértődött, nem értve meg, hogy nem akarok több botrányt. A szemem előtt viharzott fel az emeletre, beletörődve a döntésembe. Eközben rám adták a kabátom, hogy elinduljak kitűzött célom felé, de mielőtt elhagytam volna a villát, felém nyújtotta a család hű embere az egyik pisztolyom. – Köszönöm, Gáspár bácsi, de a botom nekem épp elég. Inkább tartsa magánál, mert ennek a háznak az igazi kincse odafönn duzzog, őt kell védeni. – hárítottam el a segítséget nagyapám néhai huszárjától. Határozottan el is indultam, tudva, ha most nem lépek le, olyan következményekkel fogok szembekerülni, amiket a jelenlegi tettemmel megelőzhetek. A Széchenyi út néptelensége, az őszi hideg este fojtogat. Megértem Mili félelmét, főleg, miután betörtek a villába. Félnem kellene? Hiszen, tegnap sem voltam itthon, senkinek sem esett baja, így ma este sem történhet semmi… A mama megbízik benne, így nekem is illendő tisztelni Mili...

Békebeli fanfiction részlet #10 (A Rudnay-gyilkosságok, Beretva és tőr előzmény, Richárd tükörtörténete)

Buda, 1900. szeptember 24. – Felőlem aztán jöhet maga, a Monarchia császára Pestre, akkor sem érdekel ez a hajcihő! – dohogtam fel-alá sétálva a laborban, miután megkaptam a cikornyás meghívókat a mai napon megérkezett perzsa sah tiszteletére rendezett eseményekre. Viszont, mielőtt az egyik erre kinevezett fiókba elrejtettem volna a borítékokat, Mili a semmiből elém teremve érdeklődött a küldemények tartalmáról. Gondolkodás nélkül válaszoltam őszintén, mikre vagyok hivatalos, láttam az arcán a sápadtságot, miközben a szemei érdeklődőn csillogtak. Tudtam, hogy Hangay kisasszonyt minden esemény hirtelen gyermekké varázsolja, mint aki várja az egész napos jó tettei után a cukorkáját. Nem mondhatom, hogy Mili rossz fát tett volna a tűzre, vagy csintalankodott volna, mégis hidegvérrel közöltem vele, hogy nem nézzük meg egyik programot sem. Visszagondolva, naiv voltam, talán hazudnom kellett volna a meghívók tartalmáról, mert a vacsora során váratlan támadással álltam szemben. Bizony, Mili n...

Békebeli fanfiction részletek #20 (Szer'usz világ alternatív folytatás)

Ambrózy villa, Buda, 1901. augusztus Ambrózy báró beinvitálta a vendégeit a dolgozószobájába. Három vendége közül kettő kérés nélkül leült a helyiségben levő kanapéra. Feleségét az íróasztalához vezette, míg ő hanyag eleganciával a kanapé melletti fotelbe helyezte el magát. Miután szivarját meggyújtotta, a három csendben levő nőhöz szólt: – Örülök, hogy ismételten három gráciával tölthetem a délutánom. – Mi lesz a feladatom Richárd? – kérdezett rá Mili, nem foglalkozva férje megjegyzésével. – Nos Mili, egészen szép históriát kerekített az esetekhez, de úgy vélem, még van lemaradása. – Ugye meg tetszik írni, hogy ollan bátor voltam és kiszabadítottam Milikét? – csipogta izgatottan Mári. – Én inkább vakmerőségnek mondanám… – jegyezte meg a báró úr. – Magának minden vakmerőség, amit egy nő merészel tenni, miközben elképzelése szerint azt csak is férfi teheti meg – szólalt meg élesen Emma. Mindhárman kíváncsian tekintettek Emmára, nem tudva, mit forgat a fejében. Ambrózy báró a fotelben ül...