Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10.

(Folytatása a Barnum-rejtélynek)

    Ahogy kifordult Mári a hálószobából, menten bele is ütközött tálcástól a felé rohanó egyénbe.
    – Vedd le ezt a maskarát, és gyere! – fogta meg a kis komorna kezét Isti.
    – Eressz már, a tálcát vissza kell vinnem a konyhába, különben Horákné olyat summant a fejemre, hogy azt még az emeleten is hallani fogják – rántotta el a karját Mári, dühös pillantásokat vetve a fiúra.
    – Nem fognak semmit hallani, főként, hogy mára szabadnapot adtak – felelte őszinte hangnemmel Isti.
    – Szabadnap? – hüledezett Mári – Jól felvitték a dolgod, ha azt hiszed, bármikor kiteheted a nagy trampli lábad a villából – állta útját a fiúnak továbbra is dölyfösen. – No, és ki merészkedett pihenést javallani?
    – Maga a báró úr, még előző nap – húzta összébb magát a nyurga mindenes, titkon remélve, hogy a tálca nem fog a leány kezéből egyenesen felé repülni.
    – No, de elvannak a mi kenyéradóink azzal a nagy szerelemmel, hogy már ránk sincs szükségük – sóhajtott kelletlenül Mári. – Ha pediglen így döntöttek, nekem ahhoz mi közöm?
    – Úgy vélem neked sem ártana kilesned a sok teendőd közül – mosolyodott el a villa mindenese.
    Mári beletörődve baktatott le az emeletről, és miután a tálcát leadta a konyhában, a kötényét félretéve lépett Isti elé.
    – Hova rángatsz te máléfülű? – tette csípőre a kezeit Mári, tudatva a fiúval, hogy nem fogja könnyen adni magát.
    – A cselédkorzóra? – ajánlkozott Isti.
    – Hogyne, még holmi mosónőnek néznek, és képesek összepiszkolni a friss komornáskodó ancúgom. Na meg azok a kellemetlen bakák, akik minden kisasszonynak bókolnak, hátha kapnak cserébe illetlen dolgokat.
    – Ha ilyen kényes a kisasszony mája, akkor javasoljon valami komornához illő helyet – felelte a fiú megunva a lány locsogását. Ettől függetlenül titkon örült, hogy végre valahára letett az egykor imádott egyenruhásokról, és remélni kezdte, hogy a párna alá rejtett rózsái kezdik közelebb hozni a szélkelep komornához.
    Márika megszeppenten pislogott Istire, mire végül egy vállrándítással halkan felelte, hogy neki bizony elég egy frissítő séta a környéken. Isti meghökkent ezen a szerénységen, pedig még előleget is kapott a bárótól, annyit, hogy egész pestet oda-vissza konflissal bejárhatnák.


Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat A Barnum-rejtély című könyve.

[Kép: https://hu.pinterest.com/catniptrip/marbles-games-for-a-time-for-andrew/]

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részlet #8 (Leányrablás Budapesten, folytatás)

Ambrózy villa, 1900, május 8-9. Mili Hosszú utazás után végre visszatértem Budára, mivel két napja látogattuk meg Papuskát. Elfogott az aggodalom, hogy magára kellett hagynom, de tisztában van vele, amíg nem tudom meg Emma miért jutott el oda, ahova, addig nem fogok hazatérni. Nem árultam el neki, hogy aznap este közelebb voltam hozzá, mint az elképzelhette. Mivel nem esett szó arról, hogy még aznap este visszautazunk a székesfővárosba, az estét a Transilvania hotelben töltöttük. Másnap reggel indultunk neki a hosszú vonatútnak, ami számomra nagyobb kihívást jelentett, mint Richárdnak, aki majdhogynem képes volt az egész utat szó nélkül mellettem tölteni. Késő délután, a villába belépve Terka néni kitörő örömmel fogadott, Agáta mama is nyugodt tartással köszöntött otthonában. Vacsora után engem pihenésre elbocsátott a szobámba, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Richárd követte édesanyját a szalonba. Annyira mégsem voltam fáradt, hogy elaludjak, mert olvasás közben hallottam meg, hogy...

Békebeli fanfiction részletek #20 (Szer'usz világ alternatív folytatás)

Ambrózy villa, Buda, 1901. augusztus Ambrózy báró beinvitálta a vendégeit a dolgozószobájába. Három vendége közül kettő kérés nélkül leült a helyiségben levő kanapéra. Feleségét az íróasztalához vezette, míg ő hanyag eleganciával a kanapé melletti fotelbe helyezte el magát. Miután szivarját meggyújtotta, a három csendben levő nőhöz szólt: – Örülök, hogy ismételten három gráciával tölthetem a délutánom. – Mi lesz a feladatom Richárd? – kérdezett rá Mili, nem foglalkozva férje megjegyzésével. – Nos Mili, egészen szép históriát kerekített az esetekhez, de úgy vélem, még van lemaradása. – Ugye meg tetszik írni, hogy ollan bátor voltam és kiszabadítottam Milikét? – csipogta izgatottan Mári. – Én inkább vakmerőségnek mondanám… – jegyezte meg a báró úr. – Magának minden vakmerőség, amit egy nő merészel tenni, miközben elképzelése szerint azt csak is férfi teheti meg – szólalt meg élesen Emma. Mindhárman kíváncsian tekintettek Emmára, nem tudva, mit forgat a fejében. Ambrózy báró a fotelben ül...

Békebeli fanfiction részletek #27 (Ármány és kézfogó/Richárd - cselekményleírást tartalmaz!)

1900. november 22. Nem arról vagyok híres, hogy unatkozzak. Az a nap pedig meglepetéseket tartogatott számomra, ráadásul úgy, hogy a meghökkenés okozója jelen sem volt. A megérzéseim vezettek rá, hogy mihamarabb visszatérjek a villába. Kora reggel konflist fogtam, és amint üdvözöltem a ház népét, Gáspár bácsit ösztökéltem munkára. Az istállóban félrevonulva mélyültünk a feladatban, amiről azóta sem tettem megemlítést, pedig visszagondolva akár fontos is lehetett volna az esetünk szempontjából. A nyugodt töprengést csak Terka néni tudta megzavarni a kora délután folyamán, aki sürgetett, hogy térjek vissza mihamarabb a villába, mert valaki beszélni akart velem. Úgy véltem, hogy Mili talált ki valamit, de a drága szakácsnőnk arcán kiülő aggodalom nem épp arra utalt, hogy holmi női csevegésre invitálnak be a házba. – Mili kisasszonynál csodásabb teremtést nem ismerek, de miként mondani tetszik, az impulzív természete… – hallom az ajtó mögött állva, de a hang gazdáját nem ismertem fel. Fesz...

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31. A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év. A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani. – Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő. – Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró. – Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége. – Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével. ...

Békebeli fanfiction részletek #29 (Szer’usz világ folytatása, A Barnum-rejtély eltérő folytatása/Richárd - hazatérés)

Pest, 1901. április 2–8.      Vannak olyan pillanatok az életben, amikor nem lehet eldönteni, félve vagy örömmel izguljak a rám váró eseményekre. Ilyen helyzet állt elő, mikor konflisban ülve indultam haza. Édesanyám kíséretében távoztam a kórházból, Milit otthon marasztalta, valószínű azért, hogy megfelelően fogadhassanak mondhatni újdonsült otthonomban, amiben alig volt alkalmam tartózkodni.      – Fogadom, mindent felforgattak a lakásban – szólaltam meg, amint elhagytuk a Lánchidra vezető utcát és ráhajtottunk a Sugárútra.      – Annyit nem voltál távol. Legyél türelmes, hiszen még csak most tanul bele a dolgokba, miközben a komornája is nevelésre szorul – felelte édesanyám, szeméből türelemre intés kérelme tükröződött.      – Csak melyikük neveli a másikat? – sóhajtottam kellemetlen érzésekkel telve, egy pillantást vetve az ablakon keresztül látható épületek felé. Akkor már aggódni kezdtem a negyed órán belül megtörténő haz...