Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #33 (Mück Mári és Suha Isti - Folytatása a Barnum-rejtélynek)

Buda, 1901. június 10.

(Folytatása a Barnum-rejtélynek)

    Ahogy kifordult Mári a hálószobából, menten bele is ütközött tálcástól a felé rohanó egyénbe.
    – Vedd le ezt a maskarát, és gyere! – fogta meg a kis komorna kezét Isti.
    – Eressz már, a tálcát vissza kell vinnem a konyhába, különben Horákné olyat summant a fejemre, hogy azt még az emeleten is hallani fogják – rántotta el a karját Mári, dühös pillantásokat vetve a fiúra.
    – Nem fognak semmit hallani, főként, hogy mára szabadnapot adtak – felelte őszinte hangnemmel Isti.
    – Szabadnap? – hüledezett Mári – Jól felvitték a dolgod, ha azt hiszed, bármikor kiteheted a nagy trampli lábad a villából – állta útját a fiúnak továbbra is dölyfösen. – No, és ki merészkedett pihenést javallani?
    – Maga a báró úr, még előző nap – húzta összébb magát a nyurga mindenes, titkon remélve, hogy a tálca nem fog a leány kezéből egyenesen felé repülni.
    – No, de elvannak a mi kenyéradóink azzal a nagy szerelemmel, hogy már ránk sincs szükségük – sóhajtott kelletlenül Mári. – Ha pediglen így döntöttek, nekem ahhoz mi közöm?
    – Úgy vélem neked sem ártana kilesned a sok teendőd közül – mosolyodott el a villa mindenese.
    Mári beletörődve baktatott le az emeletről, és miután a tálcát leadta a konyhában, a kötényét félretéve lépett Isti elé.
    – Hova rángatsz te máléfülű? – tette csípőre a kezeit Mári, tudatva a fiúval, hogy nem fogja könnyen adni magát.
    – A cselédkorzóra? – ajánlkozott Isti.
    – Hogyne, még holmi mosónőnek néznek, és képesek összepiszkolni a friss komornáskodó ancúgom. Na meg azok a kellemetlen bakák, akik minden kisasszonynak bókolnak, hátha kapnak cserébe illetlen dolgokat.
    – Ha ilyen kényes a kisasszony mája, akkor javasoljon valami komornához illő helyet – felelte a fiú megunva a lány locsogását. Ettől függetlenül titkon örült, hogy végre valahára letett az egykor imádott egyenruhásokról, és remélni kezdte, hogy a párna alá rejtett rózsái kezdik közelebb hozni a szélkelep komornához.
    Márika megszeppenten pislogott Istire, mire végül egy vállrándítással halkan felelte, hogy neki bizony elég egy frissítő séta a környéken. Isti meghökkent ezen a szerénységen, pedig még előleget is kapott a bárótól, annyit, hogy egész pestet oda-vissza konflissal bejárhatnák.


Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat A Barnum-rejtély című könyve.

[Kép: https://hu.pinterest.com/catniptrip/marbles-games-for-a-time-for-andrew/]

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részlet #7 (A Rudnay-gyilkosságok, 18. fejezet, Csibész a sárban – alternatív változat)

Ambrózy villa, 1900. október 17. Nem volt elég látnom a félelmet a szemében, még be is sértődött, nem értve meg, hogy nem akarok több botrányt. A szemem előtt viharzott fel az emeletre, beletörődve a döntésembe. Eközben rám adták a kabátom, hogy elinduljak kitűzött célom felé, de mielőtt elhagytam volna a villát, felém nyújtotta a család hű embere az egyik pisztolyom. – Köszönöm, Gáspár bácsi, de a botom nekem épp elég. Inkább tartsa magánál, mert ennek a háznak az igazi kincse odafönn duzzog, őt kell védeni. – hárítottam el a segítséget nagyapám néhai huszárjától. Határozottan el is indultam, tudva, ha most nem lépek le, olyan következményekkel fogok szembekerülni, amiket a jelenlegi tettemmel megelőzhetek. A Széchenyi út néptelensége, az őszi hideg este fojtogat. Megértem Mili félelmét, főleg, miután betörtek a villába. Félnem kellene? Hiszen, tegnap sem voltam itthon, senkinek sem esett baja, így ma este sem történhet semmi… A mama megbízik benne, így nekem is illendő tisztelni Mili...

Békebeli fanfiction részlet #14 (Bitó és borostyán, Richárd szemszögéből)

Megjegyzés: az írás az eredeti történetet szolgálja követni, így nem lehetett a fordulatokat és a leleplezésre váró személyek kilétét titkolni. Emiatt olvasásra elsősorban a Bitó és borostyán történetét ismerő olvasóknak ajánlott. Ezen felül mindenkinek saját felelősségre. Szóval, mi történhetett Ambrózy báróval, míg Mili felgöngyölítette élete első komoly ügyét? – Ambrózy Richárd, maga sunyi, ármányos, hazug mentőangyala az Úrnak, azonnal jöjjön vissza és magyarázza meg, mit keres az én vonatomon?! – hallottam meg a hátam mögött a vérmes számonkérés hangját, amiről tudtam, addig nem fogom magamról lerázni Milit, míg magyarázatot nem adok neki, ahogy követelte. Azon csodálkoztam, hogy hajnalban, fél hat körül jött rá, egész éjjel szemmel tartottam. Ha nem lett volna dolgom, még visszafordultam volna felé, hogy rámosolyogjak. Nos, kérdése jogos, hiszen fogalma nem volt, merre voltam. Feltételeztem a találkozás hevében kiejtett szavain át, hogy magában már mindennek lehordott, miután t...

Békebeli fanfiction részlet #6 (A Rudnay-gyilkosságok, alternatív változat)

Buda, 1900. október 12. – Mili, magának teljesen elment az esze, ha azt hiszi, hogy magamat féltem! – kiabáltam teljesen kikelve magamból. – Nem? Hát akkor kit? – hallottam meg Mili kérdését, aminek megválaszolása olyan eredményt szült volna, amire magam sem voltam felkészülve. Láttam a szemein, nem vette észre. Vagy nem akarta észrevenni. Mindig csak magára gondol, azt hiszi, hogy nem foglalkozok vele, nem érdekel engem, mi lesz vele és erre megvádolt, hogy félek. Igen félek! Félek, hogy hiába vagyok a sarkában, ha bajba kerül, nem vagyok képes megmenteni. Tudhatja, mi folyik körülötte. Amióta csak nálam lakik, folytonos pletykák terjengnek a háta mögött és ez bosszant engem. Remélem, még nem tudja, hogy az a pökhendi Detrich mit gondol róla. Már a tény, hogy Detrich gondolata mennyire mocskos Milire nézve, megérdemelné, hogy végre jól orrba verjem. Bár lehet, ha Mili szemébe vágná, olyan csípős megjegyzést kapna vissza ettől a heves leánykától, ami minden sérelmemet kifizetődővé tenn...

Békebeli fanfiction részletek #31 (A Barnum–rejtély fiktív folytatás, Richárd szemszög)

Ambrózy villa, Buda, 1901. június   A tavasz olyan hirtelen szökött be a szoba ablakán, hogy a reggelt köszöntő madarak dalára gondolkodás nélkül felpattant a szemem. Hetek után végre úgy ébredtem fel, hogy nem éreztem fájdalmat és a legnagyobb csendben, tettre készen másztam ki az ágyból.      A papucsot keresve, amit ismételten sikeresen az ágy alá löktem, megéreztem, hogy a pizsamám ujját egy kéz finoman megfogta. Értetlenül lestem a másik oldalamra, ahol Mili álomba merülve motyogott valamit halkan.        Jómagam nehezen szoktam hozzá, hogy a mellettem buzgólkodó nő, akit már jó pár hónapja a feleségemként nevezhetek, minden reggel mellettem ébred. Emellett Mili azt nem szokta meg, hogy már felgyógyultnak számítok, és nem kell minden áron az ágyban tartani.      Amint kinyitottam az ajtót, Márikát láttam elrohanni a folyósón, valószínűleg azért, hogy szóljon a szakácsnőnek.  Mióta édesanyám hazatért Tanára, egy nyugodtabb...