A jó dolgokból létezik elég? A még jobb dolgokra meg még nehezebb nemet mondani/írni.Jöhet még egy jelenet Mili és Richárd részéről?
Hogy mikor történt, rátok bízom, de nem is lesz különösebb jelentősége az időnek, sem a helynek.
Figyelem, a következő jelenetek megzabolázhatják a fiatal leányok lelkivilágát. A hangos sóhajtozás pedig a hölgyek erkölcsi züllésének előszele, így kéretik felkeresni a Róza nénit egy kis hímzéssel egybekötött hittan leckére, ha véletlenül túlságosan is illetlenül sok ideig mosogattak volna nőtársaim ezen a derűfényes napon.
Ezen felül, mivel ma van Mili születésnapja, kijár neki például a tizennyolcadikra egy kis ábrándos fikció.
A komorna távozott, miközben csendben várakozott a szobában levő házaspár. A fiatal hölgy nyugodt tartással kezébe vette a fésűjét, legalább ötször áthúzta vele a barna, hullámos haját, miközben érezte, hogy a háta mögött ácsorgó férfi hozzá hasonló türelemmel várt valamire, miközben nem vette le róla a tekintetét.
A férfi direkt úgy állt a nő háta mögött, hogy az ne lásson rá a tükörből, tartva, hogy most minden gondolata és érzelme az arcára kirajzolódna. Bizony, nem bírta levenni a szemét az előtte ücsörgő személyről, de ezt nem merte volna magának sem beismerni. Ahogy a fésű átsiklott a fiatal hölgy puha és dús hullámok keltette hajzuhatagán, ösztönösen megérezte, hogy az ádámcsutkája megmozdult a nyelési ingerre. Még enyhén az ajkai is szétnyíltak, igyekezvén megtartani a nyugalom látszatát.
Ekkor meghallották a távolban, hogy becsukódott egy ajtó, aminek hatására a nő azonnal szembefordult a férfival a székén ülve. A két mogyoróbarna tekintet találkozása titkok és kérdések ezreit vetette fel bennük, miközben mindkét fél burkoltan végigpásztázta egymást.
A hölgy mikor erre rájött, bele is zavarodott leányos szeméremmel, jól tudva, hogy olyannal áll szemben, aki már ismeri a válaszokat a kíváncsiságát hajtó kérdésekre.
Ha ezt folytatja, abba fogok belehalni. – gondolta lelki kínokkal gyötrődve Richárd, nem tudva, hogyan érhet közelebb az előtte levő nőhöz. Oldalra döntött fejjel méregette, mit tehet és mit nem, de nem lépett közelebb. A széken ülő leány sosem cselekedett úgy, ahogy elvárták volna tőle, így tétlenül várakozott tovább a férfi. Míg a nők elvárták, hogy az első lépést mindig a férfiak tegyék meg, ő kifogott egy karizmatikus hölgyet, aki egyenlő jogokat akart a férfiakkal, miközben most tapasztalatlanságából fakadóan visszakozik.
Szörnyen bántam vele. – ismerte be magának Richárd, így egy nagy sóhajjal kinyújtotta a nő felé a kezét. El akarta érni, hogy a leány a bizalmába fogadja. Kezdetektől fogva.
A hölgy felnézett rá, aztán kis gondolkozásnyi idő után felállt. Meg sem állt, míg nem ért a férfi elé. Egyikük sem akarta beszéddel elrontani a pillanatot, ami a két, kellemesen meleg kezek összekulcsolásával létrejött.
– Mili, kedves. – ejtette ki Richárd szinte suttogva, közelebb hajolva a hölgyhöz. Választ nem kapott, de a kéz enyhe szorításából tudta, hogy megkapja a kért engedélyt.
Mili egész este rajongva várta ezt, hogy szemét lehunyva érezze a puha és édes csókok újdonsült varázsát, ami ismételten megszakította körülöttük az időt, de ez mélyebb, igazibb és őszintébb volt, mint amit legelőször kapott. Gondolkozás nélkül engedte el a meleg kezet, hogy a férfi nyakát körbefonja a karjaival.
Richárd ösztönösen átkarolta a karcsú és könnyű testet, amint a finom és kecses ujjak a hajával játszadoztak. Még közelebb hajolt Milihez, hogy szinte kikövetelje a vágyat ébresztő csókjait. Kezdetektől tudta, hogy nem elvenni, hanem adni akart Milinek. Mindent.
Zihálva léptek egymástól hátrébb, hogy végre levegőhöz is jussanak, amikor a férfi tekintette ismét belefeledkezett a leányéba. Richárd megfogta Mili kecses karját, végigsimítva elérte a csuklót és a kézfejet, amit nem eresztett el. Az arcához emelte, mintha udvarias csókot akarna lehelni a finom kézre, de helyette forrón siklottak ajkai végig az ujjakon, a tenyéren, a hüvelykujj puha párnáján, az ujjak közti finom bőrön, miközben a csuklón nyugvó ujjak cirógatták az ütőartériát védő, érzékeny bőrt.
Mili kitágult pupillákkal várta a folytatást, hevesen dobogó szívét lehetetlennek tartotta lecsitítani. Végül nem is akarta.
– Lipinkamadár. – szólalt meg mély tónusban Richárd, mikor a végigcsókolt kacsón befejezte a barangolást. Nem várta meg Mili kérdését, hogy honnan tudja ezt a becenevet, helyette visszakalandozott a leány ajkaihoz és arcához, ami belepirult a helyzetbe. Ezt sem említette meg. Mili ismét átölelte, hogy közelebb húzva magához, a férfinak súghasson valamit. Válaszul csak mosolyogva bólintott.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Nász és téboly című kötete