Pest, 1901 nyaraSzórakozottan rendezgettem az íróasztalomon levő papírokat, amikre igazán ráfért a szelektálás. Milit a barátaival elküldtem korzózni, addig sem zavart meg az akták lezárásában. Szükségét éreztem mindezt a cselekvést egyedül végezni, mert számomra az ügyeket lelkileg is le kellett zárnom, tudva, hogy többé már a velük kapcsolatos információkra nem lesz szükségem.
Az egyik levélkupac alján egy nagyon ismerős levél lapult. Nosztalgikus hangulattal vettem kézbe, viszont nem értettem, hogyan került a nekem írt levelek halmazába.
Szinte nevetséges volt számomra a félelem, ami a levél megírásakor bennem élt, hiszen ma már tudom, Milit nem tántorította el holmi veszedelmes személy. Mikor széthajtottam a papírt, megértettem, hogy Mili direkt szánta visszaadni a címzettnek a levelet.
A lap alján élénkpirossal aláhúzott "lépünk" virított azon bizonyítékul, hogy komolyan gondoltam frigyre lépésünk. Akkor tény volt, hogy kötelességünk frigyre lépni, de ha bátorítani szerettem volna Milit, lépnünk kellett a boldogságunkért.
Elmélkedésem egy puha, meleg kar karomba öltése zavarta meg. Lenéztem a kíváncsi, mogyoróbarna szempárba, amik derűt sugároztak, bizonyítva, hogy Wâr jól sejtette, mi az igazi gyógyír lelkem sebeire.
Mosolyogva lengettem meg Mili orra előtt a levelet, amire nem tudott reagálni. Érdeklődve kérdeztem rá, mégis honnan vette az ötletet, hogy a leveleim elkezdje pedellushoz hasonlóan kijavítani. Pironkodó vállvonogatással válaszolt, hogy valamelyik háztartási lapban vagy levelezést segítő könyvben olvasta, de jól tudtam, hogy hasonló magazinokat, köteteket soha nem láttam a kezében, édesanyám sem járat hasonlóakat, így sejtettem, ki volt az elsődleges ötletadó.
Ezután meg akart enyhíteni, kérte, hogy tegyünk egy sétát, egészen a korzóig. Nem voltam se fáradt, sem kedvtelen, megvártam, míg kiöltözött, hogy végül az utat megtegyük gyalog a Dunáig. Egyikünk sem ijed meg az órás sétáktól, így nyugodtan társalogva lépkedtem a vidám feleségem mellett, aki még egy évnyi ittléte után is megnézte az impozánsabb épületeket.
A Vigadó épülete emléket idéz fel számunkra, de Milit nem lehetett sokáig lekötni, egyből a korlátokhoz lépett, hogy a Duna vizét szemlélje tovább. A lefátyolozott kalap már nem zavarta, mivel ma nem kellett hasonló kiegészítőt viselnie, letisztult és egyszerű fejfedője nem rejtette el az arcán kiülő örömöt.
Két kört is tettünk, figyelve a környezetünk. A Duna vizének folyásának hangját csak a villamos szakította meg, a sétálgató emberek beszélgetése pedig nem zavarta meg az elmerengésünk. Nem kellettek szavak, élvezni akartuk a kellemes időt, a jól eső mozgást, és a nyugalmat, amitől olyannak tűntünk, mint bármelyik vagyonosabb házaspár. Tudjuk, hogy soha nem lesz olyan életünk, mint egy átlagos házaspáré, de a hasonló apró és örömteli pillanatok tesznek minket hétköznapibbá.
Mikor visszaértünk a Vigadó-térre, Mili aprón összeráncolt homloka azonnal felvetette bennem a kérdést, hogy min töri a fejét, mikor az elmúlt órákban jól érezte magát. Érthetetlenül nézett le a szoknyája szegélyére, és halkan érdeklődött, van-e valami rajta, ami szokatlan, vagy nem illő, mert többször is érezte, hogy megbámulták.
Nem akartam felnevetni, mert a most kifogástalanul felöltöztetett feleségemen még én sem találtam kifogásolnivalót, viszont ezeket a tekinteteket, amikről szót ejtett Mili, az én figyelmem sem kerülte el. Így megnyugtattam, hogy valószínű csak elismerő pillantásokat kapott a ruhájára, vagy irigyen nézték, mert velem látták.
Mili felnevetett, miután elhagytuk a teret, hogy hazatérhessünk. Vidám hanggal közölte, ha tudnák, milyen férfi is vagyok valójában, illetve mi mindent éltünk át közösen, szerinte senkinek eszébe se jutna irigykedni.
Természetesen, erre csak bólintani tudtam, igazat adva neki. Végül felajánlottam, hogy amint az időnk engedi, elkísérem egyszer ruhát vásárolni, hogy megbizonyosodjunk, csak az új toalettjére kapott elismerő pillantásokat.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Nász és téboly, illetve a Szer'usz világ című kötete