Ugrás a fő tartalomra

Békebeli fanfiction részletek #24 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély képzelt folytatás)

Buda, 1901. szeptember

Ahogyan az aggodalom kiült az arcára, olyan szorosan fogta Mili felkarját, miközben igyekezett mihamarább hazatérni. Mili próbált nem megbotlani, mindkét kezével a szoknyáját fogta és emelte a bokájáig, koncentrált lépést tartani a nagy léptű báróval. Az épülethez érve Richárd lassított. Csak annyira engedte el Mili karját, hogy a kezét megfogva vezesse fel a második emeleti lakásukig.
Belépve az inasuk várta, hogy a kabátjukat, kalapokat és a sétapálcát a helyükre tegye.
Mili nem szólalt meg, tudva, hogy tényleg veszélyben érezhették magukat mindketten. A fürge Richárdot némán követte, egyenesen a dolgozószobájába. A férfi nem ment egyenesen az asztalhoz a szivaros dobozkájáért, helyette becsukta Mili mögött az ajtót és a nő mögé lépve a vállára helyezte a kezét. Mire Mili észbe kapott, Richárd átkarolva suttogni kezdett a fülébe.
***
Milin borzongás futott végig, a hallott szavakra, míg végül szembefordult a férfival, és csókot lehelt a kipirult arcra. Meg sem lepődött, hogy egész nap tartózkodott Richárd mindennemű érzelem kinyilvánítástól. Viszont nem értette, mi hozta ki a férfiból a félelmet.
***
Az értetlen tekintettel találkozás azt bizonyította Richárd számára, hogy Mili nem vette észre azt a veszélyt, ami kihozta a férfiból a félelmet és a menekülés ösztönét. A csókok közepette, ahogy eszébe jutott a fő indok, hogyan jutott ide, egyből eltolta maga mellől a nőt, hogy intézkedjen. Az egész házban azonnal mindenki intézkedni kezdett, az ablakok előtt elhúzott sötétítő függönyök, a csendes piszmogások, az ajtók és ablakok zárjának ellenőrzése mind elővigyázatosságra utaltak. Végül a báró a fegyvereket tartó vitrinhez lépett, hogy némi munícióval felkészüljön az estére. Amint a kis pisztolyt is felesége kezébe adta, megnyugodva foglalt helyet az íróasztalánál.
Mili komornája épp csak bekukkantott a dolgozószobába, Ambrózy báró utasította, hogy tálaljanak a vacsorához.
***
Minden a megszokott rutin szerint folytatódott az este, aminél ritka alkalomhoz illően Mili egy szót sem ejtett a napjukról. Csendben, olvasgatással töltötte el az idejét az alvásig.
***
Richárdot frusztrálta felesége csendessége, viszont nem hozta fel, kit láttak valójában és nem oktatta ki Milit, milyen kockázatot vállaltak a friss esettel.
Mikor már mindketten az ágyban feküdtek a teljesen elsötétített szobában, nem jött álom a szemére. Visszagondolt a házasság előtti életére, amikor szüntelenül és nyughatatlanul éjszakákat volt ébren, viszont ez Mili mellett gyökeresen megváltozott. A nő nyugalmat adott számára, és most először érezte meg a régi esetekkel járó álmatlanság érzetét.
Rájött, hogy nincs veszély, biztonságban térhettek nyugovóra, így egy nagy sóhajt hallatva fordult az oldalára.
***
A félálomból majdnem felriadt a meleg tenyér érintésére, de nem kellett kinyitnia a szemét, hogy rájöjjön, a férje húzódott közelebb hozzá és védelmezőn átkarolva próbált elszenderülni.
Az egész nap védelmezőként fellépő férfi, aki mindig igyekezett őt még a széltől is óvni, esténként kimutatta a mélyen titkolt érzelmeit. Richárd néhai ragaszkodása, karja melege imponált Milinek, kellemes csalódással telítve, mert visszajelzés volt számára, hogy a kényszerházasságnak indult egybekelésük ellentétben állt az érzelmeikkel.
***
Nagyon bánta, hogy lehunyt szemekkel nem láthatta a meleg gesztenyebarna szemeket, de kárpótolta Mili közeli jelenléte az alvás közben elhanyagolható hiányosságokat. Szorosan átkarolta a nőt, amire csak akkor eszmélt fel, mikor Mili megmoccant a szorításra. A nő két karja a nyakát és a fejét ölelte körbe, amire Richárd Mili mellkasára hajtotta a fejét. Valójában ő akart nyugalmat és védelmet ezen az estén, szerencséjére ezt Mili észrevette még az álmossággal küszködve is.


Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat
Szer'usz világ című könyve.


Kép: Pinterest
Labels:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Békebeli fanfiction részletek #20 (Szer'usz világ alternatív folytatás)

Ambrózy villa, Buda, 1901. augusztus Ambrózy báró beinvitálta a vendégeit a dolgozószobájába. Három vendége közül kettő kérés nélkül leült a helyiségben levő kanapéra. Feleségét az íróasztalához vezette, míg ő hanyag eleganciával a kanapé melletti fotelbe helyezte el magát. Miután szivarját meggyújtotta, a három csendben levő nőhöz szólt: – Örülök, hogy ismételten három gráciával tölthetem a délutánom. – Mi lesz a feladatom Richárd? – kérdezett rá Mili, nem foglalkozva férje megjegyzésével. – Nos Mili, egészen szép históriát kerekített az esetekhez, de úgy vélem, még van lemaradása. – Ugye meg tetszik írni, hogy ollan bátor voltam és kiszabadítottam Milikét? – csipogta izgatottan Mári. – Én inkább vakmerőségnek mondanám… – jegyezte meg a báró úr. – Magának minden vakmerőség, amit egy nő merészel tenni, miközben elképzelése szerint azt csak is férfi teheti meg – szólalt meg élesen Emma. Mindhárman kíváncsian tekintettek Emmára, nem tudva, mit forgat a fejében. Ambrózy báró a fotelben ül
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #27 (Ármány és kézfogó/Richárd - cselekményleírást tartalmaz!)

1900. november 22. Nem arról vagyok híres, hogy unatkozzak. Az a nap pedig meglepetéseket tartogatott számomra, ráadásul úgy, hogy a meghökkenés okozója jelen sem volt. A megérzéseim vezettek rá, hogy mihamarabb visszatérjek a villába. Kora reggel konflist fogtam, és amint üdvözöltem a ház népét, Gáspár bácsit ösztökéltem munkára. Az istállóban félrevonulva mélyültünk a feladatban, amiről azóta sem tettem megemlítést, pedig visszagondolva akár fontos is lehetett volna az esetünk szempontjából. A nyugodt töprengést csak Terka néni tudta megzavarni a kora délután folyamán, aki sürgetett, hogy térjek vissza mihamarabb a villába, mert valaki beszélni akart velem. Úgy véltem, hogy Mili talált ki valamit, de a drága szakácsnőnk arcán kiülő aggodalom nem épp arra utalt, hogy holmi női csevegésre invitálnak be a házba. – Mili kisasszonynál csodásabb teremtést nem ismerek, de miként mondani tetszik, az impulzív természete… – hallom az ajtó mögött állva, de a hang gazdáját nem ismertem fel. Fesz
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #25 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás, szilveszteri összejövetel)

Pest, 1901. december 31. A hideg idő ellenére meleg és családias összejövetel kerekedett a pesti Sugárút egyik palotájának lakásában. A kavargó hó is még ünnepibbé tette az összegyűlt társaság hangulatát. Az épülettel szemben lévő Operaház zsongása nem zavarta meg a lakás melegébe bekuckózott családot. Ahogyan az éjféli harangszó felcsendült, a beszélgetés zsibongását felváltotta a pezsgős poharak kristályos csengése. Köszöntések garmada hangzott el, nem tudva, mit hoz a következő év. A házigazda önfeledt mosolyát csak az édesanyja tudta kordában tartani. – Nemsokára apa lesz, ajánlott lenne kicsit pihennie – javasolta fiának a grófnő. – Majd tájékoztatom a bűntények elkövetésére készülődőket, hogy legyenek türelemmel – emelte meg sokadik alkalommal a poharát Ambrózy báró. – Ha pedig a gyerektől nem tud aludni, akkor minden bizonnyal a gazfickókat fogja hajkurászni – lépett a báró mellé a felesége. – Szer'usz világ a tabáni alvilágnak – szólalt meg a komorna csuklások kíséretével.
Tovább »

Békebeli fanfiction részlet #11 (Nász és téboly, Szer'usz világ, A Barnum-rejtély fiktív folytatás, Richárd)

Buda, Ambrózy villa, 1901. augusztus  – Az a sunyi alak a Tabánban bujkál… – morogtam bosszúsan, követve a laborszobában levő szőnyeg futómintáját a lábaimmal, belemélyülve egy piti lopási esetbe. A tettes két napja meglépett, miután egy pesti üzletből lopott, miközben hallottam hírét, hogy a közelben mászkál. Nem szokásom lopási esetekkel foglalkozni, most viszont valamiért Rudnay megkért, hogy járjak utána az ügynek. – Ezek szerint bármikor belefuthatunk. – hallottam meg a széken ücsörgő Mili biztatását, miközben a szemlébe pillantva rájöttem, hogy kettőnk közül melyikünk a lelkesebb. Már tegnap megfordult a fejemben, talán nem is én lettem megbízva a feladattal. – Nem hiszem, hogy önként a környékre merészkedne, hiszen nem villákat rabol ki. – jegyeztem meg, annyi időre megtorpanva, míg az asztalról el nem vettem egy szál szigaretlit, és meggyújtottam. – Mégis, mekkora esély van rá, hogy valaki egy női divatszalont fosszon ki? – érdeklődött Mili kíváncsi tekintettel az arcán. – Azt
Tovább »

Békebeli fanfiction részletek #26 (Szer'usz világ, A Barnum-rejtély folytatás)

A házaspár frissen kialudva ült asztalhoz reggelizni a lakásuk étkezőjében. Csendesen fogyasztották a pirítós kenyeret, a szalonnát és kolbászt, végül a férfi ölébe véve a friss napilapot készült fel a napra. A kávéjába néha belekortyolva lesett fel a vele szemben ülő nőre. – Talán nem ízlik a reggeli? – érdeklődött fürkésző tekintettel Richárd. Az újságtól is jól látta, hogy a nő elé tett tányérból valószínű evett, így azonnal sejteni kezdte, hogy nem étvágytalanság lesz az ábrándozó tekintet oka. – Olyan szokatlan, hiszen pár hete még… – felelte halkan Mili. – Azt hittük, hogy a sitiben fog raboskodni, míg a naccságos úr pediglen nem nyitja reánk többet azt a röngenyes szemét – locsogott Mári a falhoz lapulva. – Márika! – szólalt meg egyszerre a házaspár, a szalonban toporgó komornára. – Talán nem tetszettek tudni, hogy a reggelinél én is benn vagyok? – kérdezte meg sem szeppenve a kicsi komorna. – Igaz, nem szoktam hozzá a szolgák társaságához – felelte őszintén Richárd. Mili mindez
Tovább »