Buda, 1901. szeptemberAhogyan az aggodalom kiült az arcára, olyan szorosan fogta Mili felkarját, miközben igyekezett mihamarább hazatérni. Mili próbált nem megbotlani, mindkét kezével a szoknyáját fogta és emelte a bokájáig, koncentrált lépést tartani a nagy léptű báróval. Az épülethez érve Richárd lassított. Csak annyira engedte el Mili karját, hogy a kezét megfogva vezesse fel a második emeleti lakásukig.
Belépve az inasuk várta, hogy a kabátjukat, kalapokat és a sétapálcát a helyükre tegye.
Mili nem szólalt meg, tudva, hogy tényleg veszélyben érezhették magukat mindketten. A fürge Richárdot némán követte, egyenesen a dolgozószobájába. A férfi nem ment egyenesen az asztalhoz a szivaros dobozkájáért, helyette becsukta Mili mögött az ajtót és a nő mögé lépve a vállára helyezte a kezét. Mire Mili észbe kapott, Richárd átkarolva suttogni kezdett a fülébe.
***
Milin borzongás futott végig, a hallott szavakra, míg végül szembefordult a férfival, és csókot lehelt a kipirult arcra. Meg sem lepődött, hogy egész nap tartózkodott Richárd mindennemű érzelem kinyilvánítástól. Viszont nem értette, mi hozta ki a férfiból a félelmet.
***
Az értetlen tekintettel találkozás azt bizonyította Richárd számára, hogy Mili nem vette észre azt a veszélyt, ami kihozta a férfiból a félelmet és a menekülés ösztönét. A csókok közepette, ahogy eszébe jutott a fő indok, hogyan jutott ide, egyből eltolta maga mellől a nőt, hogy intézkedjen. Az egész házban azonnal mindenki intézkedni kezdett, az ablakok előtt elhúzott sötétítő függönyök, a csendes piszmogások, az ajtók és ablakok zárjának ellenőrzése mind elővigyázatosságra utaltak. Végül a báró a fegyvereket tartó vitrinhez lépett, hogy némi munícióval felkészüljön az estére. Amint a kis pisztolyt is felesége kezébe adta, megnyugodva foglalt helyet az íróasztalánál.
Mili komornája épp csak bekukkantott a dolgozószobába, Ambrózy báró utasította, hogy tálaljanak a vacsorához.
***
Minden a megszokott rutin szerint folytatódott az este, aminél ritka alkalomhoz illően Mili egy szót sem ejtett a napjukról. Csendben, olvasgatással töltötte el az idejét az alvásig.
***
Richárdot frusztrálta felesége csendessége, viszont nem hozta fel, kit láttak valójában és nem oktatta ki Milit, milyen kockázatot vállaltak a friss esettel.
Mikor már mindketten az ágyban feküdtek a teljesen elsötétített szobában, nem jött álom a szemére. Visszagondolt a házasság előtti életére, amikor szüntelenül és nyughatatlanul éjszakákat volt ébren, viszont ez Mili mellett gyökeresen megváltozott. A nő nyugalmat adott számára, és most először érezte meg a régi esetekkel járó álmatlanság érzetét.
Rájött, hogy nincs veszély, biztonságban térhettek nyugovóra, így egy nagy sóhajt hallatva fordult az oldalára.
***
A félálomból majdnem felriadt a meleg tenyér érintésére, de nem kellett kinyitnia a szemét, hogy rájöjjön, a férje húzódott közelebb hozzá és védelmezőn átkarolva próbált elszenderülni.
Az egész nap védelmezőként fellépő férfi, aki mindig igyekezett őt még a széltől is óvni, esténként kimutatta a mélyen titkolt érzelmeit. Richárd néhai ragaszkodása, karja melege imponált Milinek, kellemes csalódással telítve, mert visszajelzés volt számára, hogy a kényszerházasságnak indult egybekelésük ellentétben állt az érzelmeikkel.
***
Nagyon bánta, hogy lehunyt szemekkel nem láthatta a meleg gesztenyebarna szemeket, de kárpótolta Mili közeli jelenléte az alvás közben elhanyagolható hiányosságokat. Szorosan átkarolta a nőt, amire csak akkor eszmélt fel, mikor Mili megmoccant a szorításra. A nő két karja a nyakát és a fejét ölelte körbe, amire Richárd Mili mellkasára hajtotta a fejét. Valójában ő akart nyugalmat és védelmet ezen az estén, szerencséjére ezt Mili észrevette még az álmossággal küszködve is.
Az fikció az alábbi könyvekhez kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat
Szer'usz világ című könyve.
Szer'usz világ című könyve.
Kép: Pinterest