Az előzőhöz hasonlóan egy fiktív részlet, aminek nagy valószínűsége, hogy követni fogja a soron következő kötet történéseit.Az este nem tűnt meghittnek, mivel a vacsorát követően sem jutottak előrébb az ügyben. Egész nap talpon voltak, bejárták a fél várost, de hiába került elő egy tanú, mégsem sikerült vallomásra bírni. Ambrózy báró rábízta feleségére a dolgot, de a nap végére rájött, jelenlegi állapota nem támogatja a páratlan gondolatmenetek összefoglalását.
A nő nyűglődése, fáradékonysága, váratlan rosszullétei vagy épp a heves kifakadások mind inkább hátráltatták a feladataikban, de Richárd már egyszer pórul járt, mikor úgy döntött, Milit otthon marasztalja. Egyedül benne maradt annyi türelem, hogy elviselje felesége csapongó viselkedését. A báró figyelmét az sem kerülte el, hogy Mili komornája egyre kevesebbet lábatlankodik a báróné körül, bár nem vett volna mérget rá, hogy Mili folyamatos nógatása miatt szökik meg Mári a kötelessége alól.
– Nem vagyok rá képes! – zsörtölődött Mili elalvás előtt. Miután négyszer megtette az ágy előtt az utat, remélve, hogy valami eszébe jut, feladva feküdt be az ágyba.
– Nem tudtam, hogy a nők vallatása ennyire nehézkes. – felelte enyhén gúnyos hangnemben Richárd, jól tudva, hogy óvatosnak kell lennie az amúgy is zabos nővel szemben.
Mili válaszul egy kispárnát dobott az ágy másik felére. Richárd miután a párnát elkapta, szórakozottan a feje alá tette. Nagyot sóhajtva nézte tovább az ingerült feleséget, akit már a sírás fojtogatott. Kinyújtotta Mili felé a karját, remélve, hogy képes vigaszt nyújtani a nőnek.
– Elég lesz a fejtörésből, hosszú napunk volt. Kimerült, ne erőltesse meg magát Mili. – szólalt meg halk, kellemes baritonnal Richárd, nem véve le szemeit a mellette fekvő feleségéről.
Mili nem jutott szóhoz és könnyeit visszafogva, szipogva közelebb kucorodott Richárdhoz, végül a karjához bújt.
– Miért nem lett eltüntetve a szobából a fegyver? – kérdezett rá Mili, szabad kezével végigsimítva a Richárdon lévő, sötétkék japáni pizsama hajtásainak szélét.
– Mert a sétapálca a bejárati ajtó mellett levő fogasnál van tárolva.
– Azon is érződik a fegyverolaj szaga. – jegyezte meg az álmossággal küszködő nő.
– Innen érződik? Mili, ez esetben minden elismerésem, hogy ennyire kitűnő érzékszervekkel rendelkezik, remélem…
– … Richárd, ne viccelődjön, a párna alatti pisztolyról beszélek. – vágott komoly ábrázattal férje szavába Mili.
– Sajnos olyan világot élünk, ahol nem szívesen vagyok egyedül és fegyvertelenül.
– Nincs egyedül és pláne nem fegyvertelenül. Aki ismeri a komornánk, annak bizony eszébe se jut az Andrássy út központjában ránk támadni. – mosolyodott el Mili, eszébe jutva, hogy az új szakácsnőjük felvétele mekkora körültekintéssel járt. – Biztos, hogy ne tanuljak meg vívni? Hiszen, most már a nőknek is van lehetőségük a vívóklubban trenírozni.
– A nő, ha bajba kerül, ne vívjon, ne verekedjen, csak sikítson, ahogy a torkán kifér, és remélje, hogy egy férfi a segítségére siet. – válaszolta automatikusan Richárd, teljesen természetesnek véve, hogy az inkább, férfias és erőszakos sport űzését nem a szoknyát viselő egyedeknek találták ki.
– Remek idea, azért fegyvert hordhatok magamnál?
– Feltéve, ha nem zavarja a fegyverolaj szaga. – csókolta homlokon Milit Richárd, egy szórakozott mosollyal kísérve. Még az sem zavarta, hogy válaszul a nő megbökte a mellkasát.
Másnap mindketten a dolgozószobában ténykedtek, ahol próbálták az íróasztalt megszabadítani eddigi terheitől. Könyvek, tollak, akták és a papírhalmok lassan tünedeztek el, hogy felfedjék az asztallap láthatóságát. Richárd nem foglalkozott Mili szórakozottságával, aki szélviharként rendezgette a dokumentumokat időrendbe. Csak annyi időre szakította meg a könyvespolcra való pakolást, hogy a majdnem harmadjára is felborulásra ítélt tintásüveget eltávolítsa felesége keze ügyéből. Nem magát a drágának tartott tintát féltette, mindinkább meg akarta előzni, hogy pár fontos papír megsemmisüljön, vagy ne kelljen a mosónő siralmát hallgatni a nemsokára közelgő mosás napján, hogy a báróné mennyire nem figyel oda a szép és drága ruházatára. Mili teljesen beletemetkezve a sok aktába, észre sem vette férje előrelátását, aki ezt sosem vette zokon.
– Ez mi akar lenni? – emelte fel Mili a kezében tartott lapot.
– Csak előkerült Rudnay bátyám rendelete? Még a nyáron került a kezembe. – vette át újraolvasásra Richárd. – Nagy büszkén újságolta el, hogy tizenhét pontban összefoglalta a gépkocsikra vonatkozó közlekedési szabályokat. Tudja, elhívtak júniusban, hogy a Velodrom garázsnál megfigyelhessem a jogosítványért vizsgázókat.
– Milyennek találta az automobilokat? – hallgatta érdeklődően a széken ülve Mili Richárd élménybeszámolóját,
– Azok után, hogy Rudnay elrendelte az éves kötelező műszaki vizsgát ezekre a gépjárművekre, nagyon innovatívnak tartom, ezzel is fellendítve a közlekedési lehetőségeket.
– Nem veszélyes? Ugye nem tervez ön is beszerezni egy autót?
– Magamnak biztos nem. – rázta meg a fejét Richárd. – Viszont, ha saját sofőröm lenne… Nem próbálná ki?
– Ha nem veszélyesebb, mint lovagolni, akkor egyszer biztos utaznék vele. – fontolgatta a lehetőséget a merész báróné.
– Magának Mili, tudomásom szerint a lovaglás sem veszélyes, emiatt sem értem az aggodalmát. – adta vissza Richárd a papírt, hogy felesége a megfelelő papírkötegre helyezze.
– Ön pedig Richárd, nem úgy tűnik, mint aki ült volna lovon.
Ambrózy báró, hallva az előítéletet, akaratlanul is felnevetett.
– Kérem Mili, ha legközelebb meglátogatjuk édesanyám, feltétlenül említse meg neki ezt a kijelentését. Talán megfeledkezett pár rokonomról, mint mondjuk Tasziló bácsiról? Téved Mili, édesapám elég korán belém nevelte a lovak iránti szeretetét, remélve, hogy egyszer díszegyenruhában magam is lovon ülve fogom munkámat végezni.
– Annyira nem is került messzire a tűztől, hiszen kard helyett a sétabotjával győzi le rendületlenül az ellenséget. – állt fel a székről Mili, örülve annak, hogy sikerült ma is nevetésre sarkallnia elfoglalt báróját.
Az fikció az alábbi könyvhöz kapcsolódik és segítségül volt az íráshoz:
Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvsorozat Nász és téboly című kötete
Segítségül használt karc és weboldal: https://moly.hu/karcok/725934
https://torimaskepp.blog.hu/2018/12/29/10_erdekesseg_amit_biztosan_nem_tudtal_a_magyar_kozlekedes_tortenetebol